A megemlékezés szentmisével kezdődött, ahol a szép számban résztvevők az atyával együtt imádkoztak a doni harcokban részvevő katonákért, valamint még élő családtagjaikért, és a szentmisén értük imádkozókért.
A szentmise után a kettős kereszthez vonultak, ahol Gergácz Lászlóné a hagyományőrző nyugdíjasklub vezetője megnyitotta az emlékezést, mely tábortűz fényénél, a helyi tűzoltó egyesület fiataljainak fáklyás díszőrsége mellett valósult meg. Ivánkovics Lászlóné a hősökről adott elő verset, majd a hősök emlékére énekeltek.
A lobogó fáklya fényénél mondta el ünnepi beszédét Póczáné Németh Alojzia történelem-népművelő tanár. Beszédében hangsúlyozta, hogy a magyarságnak sok véráldozattal bővelkedő eseményt kellett átélnie, de kevés olyan tragédiája volt, mint az 1943. január 12-én kezdődő doni áttörés.
Az emlékezés azokra irányul, akik megjárták a doni „poklot”, és akiknek hétköznapjait soha el nem múlóan átitatta e tragédia. Példának említette, a néhai agyagosszergényi vitéz Miklós Horváth Istvánt, akivel még tudott beszélgetni, hogy hiteles képet kapjon az akkori eseményekről. Hangsúlyozta, hogy a múltat ismernünk kell, hogy értékeljük a jelent.
A megemlékezés filmvetítéssel, majd kiállítással zárult.