hirdet?s

Fertõ part

Fertõ tó

A magyarországi Fertõ-táj elkülöníthetõ részletei a Fertõmelléki-dombsor; maga a 75 km2-es, 88%-ban elnádasodott tó a határtól a domblábi rétekig; s a Hegykõtõl-Sarródig terjedõ szikes rétek, puszták, nádasok világa, amely tulajdonképpen a Fertõ-zug dél-keleti csücske, s átmenetet alkot a Hanság felé.

A Fertõ Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize. Hossza 35 km, szélessége 7-15 km, felülete 309 km2. Vízgyûjtõ területe 1230 km2 mindössze négyszer nagyobb, mint a tófelület. Vízmélysége átlagosan 50-60 cm, a legmélyebb részeken sem haladja meg a 180 cm-t. Felszíni hozzáfolyása a Wulka- és Rákos-patak, természetes állapotában lefolyástalan. Vízleeresztés a Hansági-fõcsatornán keresztül a fertõújlaki zsilip nyitásával lehetséges.

Hidrológiai paraméterei alapján sztyepptó, a kontinentális síkvidéki sós tavak utolsó, legnyugatibb fekvésû reprezentánsa. Vizére jellemzõ a sekélység, a nagyméretû vízszintingadozás és a magas sótartalom. A tavon belül a nyílt víz és a csatornák vízminõsége markánsan különbözik: míg az elõbbiek opalizáló szikes tavi vizek, addig az utóbbiak a kioldott humuszsavaktól mélybarna színûek.

Közép-Európa második legkönnyebben felmelegedõ tava a Balaton után

A tó korát mintegy 20 ezer évre becsülik, a Hanság-medencével egyidejûleg, a jégkorszak végén földkéregmozgások (tektonikus lezökkenések) során jött létre. A rómaiak "Lacus Peiso" néven ismerték és id. Plinius feljegyezte idõszakos teljes kiszáradását. Ez a történelem során többször is megismétlõdött, utoljára a 19. század '60-as, '70-es éveiben. Õsi háborítatlanságában a Fertõ és a Hanság vízjárta, tõzeges vidéke összefüggõ vízrendszert alkotott egészen a XVIII. század második feléig.

Napjainkban a Fertõ - nevéhez méltóan - a tavi szukcessziósorozat elõrehaladott stádiumában van. A magyarországi részen a feltöltõdés következtében a part menti nádas mind nagyobb területeket hódít el. Jelenleg a tó felületének több mint felét borítja. Az elnádasodás üteme a déli részeken gyorsabb, itt helyenként a nádas szélessége eléri az 5-6 km-t. A magyarországi Fertõrész nádasaiba kb. 240 km hosszúságú csatornahálózatot vágtak, amelyen a síkvíz és a nádasba záródott belsõ tavak is megközelíthetõk. A tavak - Herlakni-, Oberlakni-, Hidegségi-tó, Átjáró-tó, Nagy határtisztás-tó, stb. - a parttól és a nyílt víztõl is távol fekszenek.

Fertõ tavi kikötõk

A fertõ-tavi hajózás kb. 5-10 kikötõt és kb. 15-20 nagyobb hajót jelent. A hajók jellemzõit fõképpen a rendkívül kicsi vízmélység (kb. 1,5 m) határozza meg. Megfigyelhetõ, hogy az esetek nagy részében hajók teste üvegszálas mûanyagból van, fenekük viszonylag lapos, merülésük kicsi, felépítményük 1-2 szintes. Meghajtási módot illetõen a mûanyag test miatt a hajó fartükrébõl kinyúló külsõ Z-hajtómûvet alkalmazzák, kormánylapát és tengelyen végzõdõ hajócsavar nem jellemzõ. A hajók méreteit tekintve kb. 20 m-nél hosszabb hajó nem található, ez maximum 200-300 fõ utasbefogadóképességet jelent hajónként. A méretbõl adódóan a hajók nagy része egymotoros, orrsugárkormány nem jellemzõ. A hajókon a kialakított kerékpárszállító hely gyakori, mivel a Fertõ-tó körüli kerékpárút miatt nagy a kerékpáros túristák száma. A hajók ki-be szállítására használt kikötõk facölöpös megoldásúak, betonpartfal nem jellemzõ. A tó méretéhez képest nagy számú vitorlás található meg a kikötõkben (összesen kb. 1000-2000 darab). A Fertõ-tavon a belsõ égésû motorral hajtott sport- és kedvtelési célú hajók közlekedése nem engedélyezett.

A fertõ-tavi hajózás kb. 5-10 kikötõt és kb. 15-20 nagyobb hajót jelent

Fertõrákosi kikötõ

  • Hajók (Fertõ-tavi Hajózási Kft.): H-16067-50 Burgenland, H-14294-30 Rákos
  • Hajók (Drescher Line): B-10.001, H-18647-5 Sopron 3
  • Hajók (K-Edward Hajózási Kft.): Aranka
Forrás: www.balatonihajok.hu


A Fertõ part története

A Fertõ eredete és múltja sokat vitatott kérdés. Régészeti feltárások következtében tudjuk, hogy a tó környéke már az újkõkor óta lakott. A rómaiak Pelso, Pejso illetve, Peiso név alatt ismerték. A Pelso nevet a Balatonra is alkalmazták. A német Neusiedler See a Zoltán fejedelem által a 10. században betelepített besenyõ õrtelepre utal.

A 4. században állítólag Galerius császár kiszárítatta, de az csakhamar megtelt vízzel. A 14. században kisebb lehetett a jelenleginél. A közepe táján volt a legkeskenyebb, ahol vámot szedtek. Az a fertõi monda, hogy több község elöntése által Giletus fraknói herceg korában jött volna létre, teljesen alaptalan. A tó gyakori áradása és apadása több oklevélben is nyomon kisérhetõ.

A tónak a 19. században történõ kiszáradása volt a legnevezetesebb.

A tónak a 19. században történõ kiszáradása volt a legnevezetesebb. 1855-ben vették észre, hogy a tó víze a rendes partjairól visszahúzódik. Eleinte igen lassan, majd szemmel láthatóan beljebb húzódott, míg 1866 júliusában teljesen eltûnt. A fennmaradt iszap annyira telítõdött vízzel, hogy abban veszélyes volt járni. 1869-ig teljesen száraz volt a medre. Ezért azt felszántották és gazdasági épületek keletkeztek benne. A kiszáradás oka a nagy szárazság volt. A belé ömlõ patakok vize is elapadt. A kiszáradás után belsejében sók keletkeztek. A szikpor különösen a keleti parton virágzott ki. A lakók összesöpörték és szappant készítettek belõle. A kiszáradás alatt a délibáb megjelent.

A trianoni békeszerzõdéssel vált határmenti tóvá.

Forrás: www.wikipedia.hu

A Fertõ part földrajza

A Fertõ tó sztyepptó, azaz síkvidéki, szikes, sós állóvíz. A környékén két tájegység találkozik. Maga a tó földtanilag a Kisalföldhöz tartozik. A tótól keletre húzódó táj kisebb szikes és sós tavaival, homokos síkságaival az Alföldre hasonlít. Nyáron viszont hûvösebb és csapadékosabb, mint az Alföld. A nyugati partot szegélyezõ dombsor nem a Soproni-hegység nyúlványa, önálló dombvonulatként tartjuk számon, mint Fertõmelléki-dombsor. A dombvonulatot ismét szikes rétek követik. Ez az átmeneti táj vezet át a Hanság égerlápjai és mocsarai és a csáfordi tõzikés erdõ különlegesen gazdag élõvilágához.

A tavat kettõ patak táplálja. A Wulka ,amely a Rozália-hegység és a Lajta-hegység patakocskáinak a vízével gyarapodva ömlik Fertõfehéregyháza (Donnerskirchen) mellett a tóba, valamint a Rákos-patak, mely Fertõrákosnál ömlik a Fertõbe, ezt láthatjuk is. Lefolyástalan vizében és iszapjában magas a nátrium koncentrációja, amely különbözõ anionokhoz kapcsolódik. Emiatt a víz erõsen lúgos és sós. Ezért az iszapja gyógyhatású, a keleti part viszont szikesedik. Állandó partvonala nincs, kiterjedése folyamatosan változik. A történelem során többször is kiszáradt; úgy 100-120 évenként történik meg, hogy a vize teljesen eltûnik, de volt olyan is, hogy Balaton méretûre duzzadt és öt falut elnyelt.

Különlegessége az idõnként, viharos szél idején elõforduló ferde vízállása. Például 1888. március 29-én 81 cm-es vízszint különbséget mérték a tó déli és északi partja, a magyar Fertõboz és az osztrák Nezsider között. 1926. októberében az öt napig dühöngõ vihar 80 km?-es területrõl fújta el a vizet.

A Fertõ part élõvilága

A hatalmas nádrengeteg, az iszapos pocsolyák és a nyílt vízfelület sokszínû madárvilág élettere. Nagy kócsag (Egretta alba), vörös- (Ardea purpurea) és kanalasgém (Platalea leucorodia), nyári lúd (Anser anser), búbos vöcsök (Podiceps cristatus), barna rétihéja (Circus aeruginosus) fészkel itt. A gyékényes nádszegélyekben pedig barkóscinege (Panurus biarmicus), sitke (Lusciniola melanopogon), a parti zónában kékbegy (Luscinia svecica) talál otthonra. Nagy szerepe van e területnek a madárvonulásban is. Énekesmadarak százezrei keresik fel a nádast, több tízezres vetési lúd- (Anser fabalis) és nagy lilik- (Anser albifrons) csapatok tanyáznak a Madárvárta-öbölben és a vele összefüggõ, ausztriai Ezüst-tavon. A déli öblök iszapzátonyain apró- (Calidris minuta), havasi- (Calidris alpina) és sarlós partfutók (Calidris ferruginea), pajzsos- (Philomachus pugnax), réti- (Tringa glareola) és erdei cankó (Tringa ochropus) csapatok keresik táplálékukat, de a rétisas (Haliaëtus albicilla), a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis), a batla (Plegadis falcinellus), a halászsas (Pandion haliaëtus), a vándorsólyom (Falco peregrinus) és más ritka madarak szintén elõforduló vendégek.

A halállomány jellemzõ fajai a réti csík (Misgurnus fossilis), a süllõ (Lucioperca l.), a csuka (Esox lucius) és a garda (Pelecus cultratus). Értékes és fajgazdag a vízi gerinctelen fauna, s a nádas rovarvilága is számos ritka fajt rejt. Nagy faj- és egyedszámban fordulnak elõ például a nádi bagolylepkék (Archanara sp), közöttük ritkább fajok is.

A Kárpát-medencét nyugatról megkerülõ vonuló lepkefajok is sokszor útba ejtik a Fertõ térségét. Rendszeresen lehet találkozni halálfejes lepkével (Acherontia atropos) errefelé, folyófûszender példányok (Herse convolvuli) pedig nagy mennyiségben jelennek meg nyaranta a szürkületi órákban a Fertõ-menti falvak virágágyásokkal díszített utcáiban. Jelentõs állománya van a Berni Egyezményben szereplõ, védett lápi szitakötõnek (Leucorrhinia pectoralis) a Fertõ egyes víztestjein. A Lepidocyrtus peisonis nevezetû ugróvillás (Collembola) õsrovart a Fertõ nádasából származó példányok alapján írták le, nevét is innen kapta.

A Szárhalom, domborzati viszonyai alapján inkább dombvidékként jellemezhetõ. Fekete redzina és humuszkarbonátos váztalajai azonban a középhegységi melegkedvelõ növényvilágnak az élõhelye.

A xeroterm cseres- és molyhos tölgyesek ligetes állományai (Euphorbio angulatae-Quercetum pubescentis) közé napsütötte pusztai rétek (Chleistogeno-Festucetum rupicolae) ékelõdnek, melyeken a kontinentális pannon flóra védelemre érdemes fajai tenyésznek: leány- (Pulsatilla grandis) és feketéllõ kökörcsin (Pulsatilla nigricans), tavaszi hérics (Adonis vernalis), légybangó (Ophrys insectifera), boldogasszony papucsa (Cipripedium calceolus) és számos más kosborféle, tarka- (Iris variegata) és törpe nõszirom (Iris pumila), stb. Az élõhely fokozott védelmet élvez s tagja a MAB Bioszféra Rezervátum hálózatának. Látogatható részeit tanösvény segítségével járhatjuk be, amely a Tómalomtól indul.

A meleg, száraz élõhelyek számos melegkedvelõ gerinctelen fajnak, például a lepkéknek is otthont adnak. Legnagyobb termetû hazai lepkénk, az éjjeli pávaszem (Saturnia pyri), a szintén látványos tölgyfaszender (Marumba quercus), az átlátszó szárnyú dongószender (Haemorrhagia fuciformis), a sápadt szemeslepke (Lopinga achine), de sok más faunisztikai ritkaság is megtalálható itt.

Az erdõ fontos telelõhelye a Fertõ kétéltû- és hüllõfaunájának is. A tarajos (Triturus cristatus) és pettyes gõték (Triturus vulgaris), vöröshasú unkák (Bombina bombina), vízisiklók (Natrix natrix), barna varangyok (Bufo bufo), a Fertõt leginkább jellemzõ kis tavibékák (Rana lessonae), stb. vonulási útvonalát azonban a Fertõd-Sopron közút kettészeli. A tömeges gázolások elkerülésére a legkritikusabb szakaszoknál (Fertõboz és Hidegség között) terelõ fóliacsíkot húznak ki.

Borvidék

A soproni borvidék

A borvidékünk Magyarország egyik legrégibb történelmi hagyományokkal büszkélkedõ borvidéke. Eredete egészen a keltákig vezethetõ vissza. A XIV. század elején Magyarország legjelentõsebb borvidékei között tartják számon, melynek kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúlnak az ország határain. A XIX. századtól a poncichterek, németajkú gazdák, messze földön híressé tették a soproni bort. A városra jellemzõ, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szõlõhegyekbe, hanem a városban, saját házaik alá építették. Ez akkoriban nemcsak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet jelentett a termelõknek.

A borvidékünk Magyarország egyik legrégibb történelmi hagyományokkal büszkélkedõ borvidéke

A borvidék legértékesebb területe a Fertõ tó környéki hegyoldalakon, lankákon, napjainkban mintegy 1500 hektárnyi területet foglal magába. A Világörökség Bizottság a Fertõ tavat az azt övezõ településekkel együtt 2001-ben, mint kultúrtájat vette fel a Világörökségi Listára. A Fertõ tó vidéke geológiai és geomorfológiai érdekességek egyedülálló változatosságát tárja elénk. Számos részre osztják a klimatikus határok, így a viszonylag kicsiny területen belül rendkívüli módon változatos állat- és növényvilág létezik: kontinentális alföldi sztyeppei tó, szub-mediterrán dombok és szub-alpin hegyek, értékes szikes puszták, valamint elõfordulnak magashegységek is.

A monarchia idejében a szõlõterületek egy borvidéket alkottak a Sopron-Ruszt-Pozsonyi néven és hasonló fajták és mûvelési módok jellemezték õket. A szõlõskerteket pusztító járványok és a történelem viharai aztán külön fejlõdési pályára állították a borvidéket míg ma Ruszt elsõsorban a fehér szõlõfajtákról és az aszúról (Ausbruch) híres, addig a Soproni borvidéken a kékszõlõ, fõleg a kékfrankos termelése kiemelkedõ (Sopron a kékfrankos fõvárosa), de jelentõsek még a Zweigelt, Cabernet sauvignon, Merlot, és Pinot noir ültetvények is. A fehérborfajták közül pedig a Zöld veltelini, a Chardonnay, a Tramini, a Zenit, a Sauvignon blanc, és a Korai piros veltelini emelhetõ ki.

A borvidék érdekessége, hogy az itteni klíma a késõi szüretelésû édes borok elõállításának is kedvez. Ezek a borok nem új keletûek a vidékünkön, jelenlétük 1524-re vezethetõ vissza.

Molnár Tibor
Soproni Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke

Kékfrankos legendája

1809-ben a magyarul egy szót sem tudó soproni poncichterek nem sejthették, hogy a lakásaikba bekvártélyozott napóleoni katonák, akik csak terhet és szenvedést jelentettek a városnak, utódaiknak milyen nagyszerû örököt hagynak.

Történt pedig akkor, ahogy a nép emlékezete megõrizte, hogy a katonák élvezték a magyar hon ízletes és bõséges kosztját és a soproni történelmi borvidék ízeit. A kötelezõ ellátmányon túl a katonák vásárolták a jófajta bort és próbálták feledni a háborús idõk veszélyeit. A borosgazdák hamar felismerték, hogy a francia katonák két féle pénzzel rendelkeznek, egy fehér színû háborús pénzzel, melyet a hadikiadások fedezésére készíttetett Napóleon és egy kék színû pénzzel, mely még a régi idõkbõl származott és értékesebb volt. A poncichterek a legjobb boraikat csak a kék színû pénzért voltak hajlandók kimérni és fizetéskor csak annyit mondtak: kék frankot.

A hagyomány szerint erre a kiváló borra ragadt rá a név, kékfrankos, melyet azóta is így emlegetnek Európa számos vidékén. A történet szép, de biztos, hogy nem igaz, hiszen a napóleoni háborúk idején Sopronban is a fehér borok voltak jellemzõek és csak a filoxéra vész (1800-as évek második fele) után jelent meg nagy tömegben a Kékfrankos szõlõ.

Ha már a származása a bornak nem elõkelõ - az ampeológia szerint a Kaszpi-tenger mellõl érkezett - a gyógyhatásához kétség nem férhet. A vörösbor háromszoros pozitív élettani hatása köztudomású ám bécsi orvosok a két világháború között megállapították, hogy a soproni szõlõben a borkõsavas sók a bél- és gyomorrenyheséget gyógyítják. Az orvosok betegeiknek az akkori Lövér Szállót, ma Hotel Marónit javasolták és a bécsi gyógyturisták nagyszámban ellepték a várost. Kúrálták magukat, kirándultak és ha a Várhely kilátóból megpillantották a Schneeberg havas csúcsait, kicsit otthon is érezték magukat. A szomszédolásnak a II. Világháború vetett véget és sokáig nem érkeztek gyógyturisták Ausztriából.

Taschner Tamás
Fertõ-táj Világörökség Magyar Tanácsa Közhasznú Egyesület
ügyvezetõ

Forrás további információk:

Világörökség

A Fertõ-tavat az UNESCO 1979-ben egyedi természeti értékei miatt bioszféra rezervátummá nyilvánította, hiszen Európa nemzetközi jelentõségû vadvize és a kontinens legnagyobb sósvizû tava, az eurázsiai sztyeppe tavak legnyugatibb képviselõje. A Világörökség Bizottság mindazonáltal - Magyarország és Ausztria példamutató együttmûködésben és közös irányelvek szerinti elõterjesztése alapján - a Fertõ-tavat / Neusiedlerseet az azt övezõ településekkel együtt 2001-ben mint kultúrtájat vette fel a Világörökségi Listára. Vitathatatlan: a tó környéke 8000 év óta különbözõ kultúrák találkozópontja, melyen az emberi tevékenység és a földrajzi környezet evolúciós szimbiózisának eredményeként egy egyedi kulturális tájegység alakult ki. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete, több jelentõs 18-19. századi kastélya pedig jelentõs kulturális látnivalót jelent. A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyre nincs nagy hatással a földrajzi megosztottság.

A világörökségi felterjesztésben magyar oldalról a Fertõ-Hanság Nemzeti Park Fertõ-tavi részének teljes területe, valamint Fertõboz, Fertõrákos településközpont mûemléki jelentõségû része és kõfejtõje, a fertõdi Esterházy-, a nagycenki Széchenyi-kastély és környezetük szerepelt (az ütközõzónához tartozó települések: Balf, Nagycenk, Hidegség, Fertõhomok, Hegykõ, Fertõszéplak, Sarród, Fertõújlak). Az osztrák fél a Neusiedlersee Seewinkel Nationalpark vizes élõhelyeinek területét és a mûemléki védelem alatt álló Rust szabad város belvárosát terjesztette fel.

Fertõ-táj

Fertõrákos: 1199-bõl való a falu elsõ írásos említése. A török korból származik egyháztörténeti jelentõsége, amikor is a Gyõri Püspökség központja volt a település. Környezeti nevelés szem-pontjából az alábbi természeti, történelmi és kultúrtörténeti értékeknek van szerepe:

  • Kõfejtõ: a falu nyugati határánál helyezkedik el a már a rómaiak által is mûvelt egykori kõbá-nya. Jellegzetes "oszlopcsarnokszerû" szerkezete e korból származik, amikor is felülrõl lefelé haladva a bányászat során oszlopokat, illetve az ezeket tartó "természetes tetõt" hagytak a rabszolgák feje fölött, akik így az egész évben, minden idõjárási viszontagság közepette ter-meltek. A kõbányászat e helyen véglegesen 1948-ban szûnt meg.
    Itt a kõfejtõben lehet a legjobban tanulmányozni az egykori (kb. 12 millió évvel ezelõtti) Pannon beltenger sekélytengeri övezetében keletkezett üledékes mészkövet, a Lajta-mészkõt. Szemmel is megfigyelhetõ az egykori tengeri élõlények számtalan megkövesedett maradványa. E kövületekben gazdag kõzet adta az egykori Scarbantia, majd Sopron és Bécs falaihoz, épületeihez az alapanyagot. Képzelt idõutazást tehetünk a kora középkorba, amikor belegondolunk, hogy a Fertõ és Hanság egykori vízi rengetegén keresztül hajókon, kezdetleges uszályokon szállították innen a követ a lápvilág keleti oldalára, többek között az 1206-1212 között felépült Lébényi román stílusú templom építéséhez is.
  • Mithras-szentély: Fertõmeggyes (Mörbish) felé haladva a kerékpárút mellett van a római-korból itt maradt szentély.
  • Pellengér: A jelenlegi Magyarország egyetlen épen megmaradt középkori pellengére figyelhetõ meg a falu közepe táján.
Püspöki kõfejtõ, Fertõrákos

Balf: 1199-bõl említik elõször az oklevelek Farkasd néven. Meg kell említeni a 14. sz-ból származó Szt. Farkas vártemplomot (a temetõben található), az 1773-ban épült Fürdõkápolnát, valamint a Szerb Antal Emlékmûvet.

Hidegség: 1274-bõl származik a falu elsõ írásos emléke. A faluban két jelentõsebb nevezetességrõl érdemes szólni. A település Ny-i végénél áll egy régi, 18. sz-ból származó Harangláb, mely még a Fertõ-táj nagy vízrendezései elõtt a hidegségi csónakkikötõ mellé épült egykor. A falu fölött emelkedõ dombon pedig a 13. sz-i, román kori Szt. András Templom jelent látványosságot a szentélyében lévõ szintén 13. sz-i eredeti freskóival. A templomot késõbb átépítették, de a szentély még most is magán viseli a román stílusjegyeket.

Fertõhomok: "Praedium Humuky" néven említik a települést elõször az oklevelek 1274-ben. A település mûemlék jellegû épülete (Polgármesteri Hivatal) Ullein József soproni mûépítész tervei szerint épült 1901 -ben. A neoromán stílusú, egyhajós, egytornyos római katolikus templom védõszentje Szent Anna.
A templom elõtti pilléren áll Szent Antal XVIII. századi szobra, a temetõ keresztje szintén XVIII. századi: magas talpazaton pikkelydíszes pillér, elõtte kesergõ Mária-szobra. A pillér feletti Szentháromság-csoport a XIX. századból való. A község lakói többségükben a XVI. században betelepített horvátok. A helyi tamburazenekar és néptánc-együttes az õ hagyományaikat ápolja. Az idõsebb korosztály ma is szívesen beszéli a horvát nyelvet, a fiatalok azonban már egyre kevésbé értik és használják. Ezen próbál segíteni az 1998 -ban alakult Horvát Kisebbségi Önkormányzat. Közremûködésével énekkar alakult, horvát nyelvtanulást szervez és élõ horvátországi kapcsolatokat alakít ki.

Hegykõ: A falu neve pogány áldozati kõre utal. Az elsõ írásos említése "Igku" (Szent kõ) néven 1262-bõl való. A falu határában termálfürdõ mûködik. Érdemes még a falu fõterén lévõ szépen faragott pestisoszlopot megemlíteni.

Fertõszéplak: Kõ- és bronzkori leletek, római kori emlékek gazdag lelõhelye. 1262-ben említik elõször oklevelek. Kevésbé közismert, hogy 1668-tól 1773-ig a falu volt a Széchenyi család székhelye. Az egykori Széchenyi-kastély, ahol a "könyvtáralapító" gr. Széchenyi Ferenc is született, ma az iskola mellett elhanyagolt állapotában is lenyûgözõ. 1773-ban ugyanis az Esterházyak megszerezték a falut, és a hercegi család a grófi család kastélyát csak gazdasági célokra használta ezután. 1728-ban a Széchenyi család építtette a falunak az impozáns "Mindenszentek" Templomát, amely mellett Kálvária is létesült. A faluban még nagy számban tekinthetõk meg típusos magyar tornácos parasztházak, amelyek közül kiemelkedik a falu közepén található Skanzen. A múzeumban a népi építészet hagyományai mellett a Fertõ partján élõ paraszti lakosság mindennapi élete tárul a látogató szeme elé.

Fertõd: A települést az egykori Süttör és Esterháza községek egyesítésébõl hozták létre 1950-ben. Süttör 1313-ban már Sehter néven szerepel egy oklevélben, míg Esterháza a nevét Esterházy Miklóstól kapta 1760-ban. Õ építtette a legnagyobb magyar barokk stílusú kastélyt, amely most részben múzeum. További látnivalók a Kastélypark, a Muzsikaház a Helytörténeti Kiállítással, valamint a Kastélyhoz tartozó Léserdõ. Ebben a kocsányos tölgyes erdõben a növénytani és madártani értékek mellet a környezeti nevelés számára érdekes színfoltot jelent a vadas park, könnyen bemutatható erdei nagyvad fajokkal.

Sarród: Sorud néven említik elõször az okiratok 1313-ban. Szép látnivalót jelentenek a régi faluközpont, valamint a Szt. István Templom közötti Fõ utcai szakasz felújított, régi, népi építészeti hagyományait õrzõ tornácos parasztházai, valamint a faluban az utak mellett elhelyezett emlékszobrok (pl. Pestis-oszlop, Mária-szobor). Sarród hírnevét 1993-tól tovább fokozza a Fertõ-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság központja, az építészeti "remekként" méltán számon tartott Kócsagvár.

Hanság

Osli: A falu nevében még õrzi a Honfoglalás során az ide letelepedett Sur nembeli Osliak emlékét. Õk voltak azok, akik a hanyi mocsarakra és lápokra támaszkodva megalkották az ÉNY-i gyepût. A falu elsõ írásos említése 1230-ból származik "Villa Osli" alakban. A Kegytemplom barokk fõoltára is megtekintésre érdemes.

Lébény: A település múltja a római korba nyúlik vissza. Legnagyobb nevezetessége az 1206-1212 között felépült román kori templom. Ennek építõkövei a Fertõ menti mészkõbányákból (Fertõrákos, Szt. Margitbánya) származnak, amelyeket a Fertõ és a Hany egykori kiterjedt, összefüggõ vízrendszerén szállítottak át. A kövekben kiválóan megszemlélhetõk a hajdani Pannon-tenger üledékei. A templom történetérõl pontos leírás tájékoztat a fõhajó fõbejárati részén.

Tárnokréti: A Hanság és a Tóköz határán lévõ település elõtagja arra utal, hogy királyi tárnokok (termékkezelõk) laktak itt. A település szintén lakott volt már a római korban. Környékének természeti viszonyait jelzi, hogy a falu õsi pecsétjén csónak látható két evezõlapáttal. Látványosak a faluban még megmaradt (igaz, elhanyagolt állapotban lévõ) régi, náddal fedett népi lakóházak.


hirdet?s

Iratkozzon fel a fertõpart.hu hírlevelére! Fertõpart.hu hírlevél


Település-ajánlóTelepülés-ajánló


Lövõ

Idõszámításunk elõtt 34 évvel rómaiak vetették meg a lábukat a mai Dunántúl területén, melyet õk a régi lakosságról Pannóniának neveztek el. Az utak mentén a rómaiak õrállomásokat helyeztek el. Ilyen õrállomása volt a rómaiaknak Lövõn is. (Ezen õrállomás a "Várhely" nevet kapta a késõbbiekben.)... bõvebben »

További települések a térségben »

© Fert?part.hu
A Fertõ tó elsõszámú portálja