9491 Hidegség Petõfi u. 1.
Hidegség község Gyõr-Moson-Sopron megye nyugati részén, Soprontól mintegy 14 km távolságra, keleti irányban található. Természet-földrajzi szempontból a nyugat-magyarországi peremvidék részeként nyilvántartott Ikva-medencéhez tartozik a falu. A település határától északra elterülõ Fertõ-tó közelsége a történelem folyamán mindvégig meghatározta a község lakóinak életét, pl. a zöldségtermesztés számára kedvezõ feltételeket biztosított a vízparti környezet. Hidegség közlekedés-földrajzi helyzete kedvezõ, rajta halad keresztül ugyanis a Sopront Fertõddel összekötõ "Fertõ-tó melletti útvonal". Emellett a 85-ös számú fõútvonallal is kapcsolata van a falunak a Nagycenkre vezetõ 3 km hosszú bekötõút révén.
Története:
Hidegség a nevét a "Dézsma pincében" fakadó hidegvízû forrásról kapta. A környék már a neolitikum idején is lakott terület volt, amit a falu határában elõkerült leletek is bizonyítanak. Rajtuk kívül még a római korból származó tárgyakat is sikerült feltárniuk a régészeknek. Magát a települést az írott források elõször 1274-ben, majd 1283-ban említették Hydegsyd formában.
Ezek az oklevelek az Osl családot emlegették a község birtokosaként. A következõ évszázadokban a birtokosok sûrûn váltogatták egymást: 1358-ban pl. a Kanizsayaké lett a falu, majd a század végén házasság útján a Nádasdyakra szállt. A település lakóinak a XV. században a szomszéd földesurak háborúzásait, a XVI. században pedig a török gyakori zaklatásait kellett elviselnie. Az 1500-as évek elején a magyar lakosság elmenekült a faluból, helyükre 1532-1534 között horvát telepesek érkeztek. A reformáció elsõsorban a község magyar lakói körében vert gyökeret: 1596-ban még saját evangélikus lelkésze is volt a falunak. A XVII. század elsõ felében a lakosság túlnyomó többsége visszatért a katolikus hitre. Nádasdy Ferenc 1671-es pere után a hidegségi birtokai elõbb a Draskovich, majd a Széchenyi családra szálltak. A Rákóczi-szabadságharc idején a község ismét elnéptelenedett, ezért 1704-ben újra horvát telepesek érkeztek, ezúttal a Szerémségbõl. A horvát népesség részaránya így annyira megnövekedett, hogy 1832-ig horvát volt az iskolai oktatás nyelve.
A hidegségi sárgarépa, a petrezselyem, a hagyma és a paradicsom a soproni piacon kívül még Gyõr, Moson és Vas megyékben, valamint Ausztriában is közismert volt. A szõlõtermesztés a XIX. századi filoxéravész miatt elvesztette jelentõségét. Az állattenyésztés ágazatai közül inkább a külterjes szarvasmarha-tenyésztést érdemes megemlíteni.
Az I. világháborút még nagyobb veszteség nélkül vészelte át a falu, a II. világháború azonban már tragikus eseményeket hozott a falu életében: 1944 novemberétõl a faluban és az Ilona-majorban zsidó munkaszolgálatosokat õriztek és dolgoztattak, s közülük nagyon sok beteget agyonlõttek. A szovjet csapatok 1945. április elsején érték el a falut. A megszállást követõ földosztás után a lakosság társadalmi összetétele erõsen megváltozott: korábban ugyanis 26 család 15-20 hold földterülettel rendelkezett, ezután kb. 5-6 hold lett az átlag birtokméret. Így a középparaszt rétegek helyett a kisparasztság került túlsúlyba. A kollektivizálás hullámai Hidegséget az 1950-es években érték el elõször, majd a 60-as években a Hidegségi Termelõszövetkezet egyesült a Hegykõivel, így a gazdasági döntések gyakorlatilag kikerültek a helybeliek hatáskörébõl. Megszûnt a falu önálló tanácsa is, közigazgatásilag egészen a rendszerváltozásig Hegykõhöz tartozott Hidegség. Az erõteljes urbanizáció hatására kedvezõtlen folyamatok zajlottak le, a 60-as évektõl kezdve sokan elvándoroltak a faluból, így rendkívüli mértékben lecsökkent a település lélekszáma.
forrás: www.hidegseg.hu
Területi elhelyezkedés "Fertõ - Szent - Miklós - Szerdahely, nagyközség Sopron vármegye kapuvári járásában, 1891-ben 3035 magyar lakossal, vasúti állomással, posta- és... bõvebben »
További települések a térségben »