A Közi Horváth József Népfőiskola szervezte megemlékezés előadója Dr. Bedécs Gyula történész, hadisír kutató volt. A félszáz fős hallgatóság a megemlékezés kezdetén elénekelte a hősi halottakért fohászkodó, „Gyász borítja szíveinket…” kezdetű éneket. Az előadó – amellett, hogy végigkalauzolta a jelenlévőket a világégés főbb magyar csatahelyein – előadásának vezérfonalaként a megemlékezést és az emlékek őrzését hangsúlyozta. „Nincs egyetlen egy magyarnak sem sírhantja, de még emlékmű sincs a Piave partján” – mondta, majd feltette a költői kérdést: Hova menjünk el, hol gyújtsunk mécsest? Minden egyes – a mostanihoz hasonló – megemlékezést tragikusnak nevezett a történész, hisz – ahogy fogalmazott – nincs fogódzónk. Mégis egy-egy ilyen megemlékezéssel tudunk valamit törleszteni – tette hozzá. „Hihetetlen terhet rakott ránk a történelem, hogy őrizzük meg emlékezetüket. Tudunk-e úgy emlékezni, hogy nincs a kezünkben egy kép, egy könyv?” – fogalmazott meg egy újabb kérdést. Ezért is örült nagyon, hogy a népfőiskola által szervezett rögtönzött kiállításon rálelt egy levélre, melynek egyik oldalán olvasható volt egy „Vers a Piavenál” című költemény, melyet a jelenlévőknek fel is olvastak. Dr. Bedécs Gyula külön kitért és beszélt Gyóni Géza költőről is, ajánlva „Csak egy éjszakára” című versét a hallgatóságnak. A vetítéssel egybekötött megemlékezés az „Imádkozzunk a hazáért” kezdetű egyházi énekkel zárult.

Programbeszámoló rovat további cikkei