Édesapja egy távközlési cégnél dolgozik dolgozik Sopronban, édesanyja pedig eladó egy fertődi butikban. Testvére Róbert szintén a BME-n tanul, mint villamosmérnök hallgató.
Egy fertődi srác, aki szorgalmának és kitartó tanulmányi munkájának köszönhetően Svájc legmodernabb kutatóintézetében is dolgozhatott már fiatal kora ellenére. De hogy hogyan jutott odaáig, ezt mesélje el ő.

Az általános iskolát Fertődön végezted, szép verseny-eredményekkel. Milyen fontosabb versenyeket említenél meg, amikre azóta is büszke vagy?
- A tanulmányi versenyekre már az általános iskola 5-ik osztálya környékén kezdtem járni. Ezek nagyrészt matematikaversenyek voltak, amikre Édesapámmal közösen készültünk fel, és ezeken megyei szinten sikerült előkelő helyezéseket elérni. A fizikával a 6-ik osztályban találkoztam, tanárom Pápai Gyuláné Marika néni volt, akinek köszönhetem, hogy a fizikát választottam "szakmámnak". Ezután már a matematika versenyek mellett fizika versenyekre is jártam, és itt sikerült jó pár kitűnő eredményt elérnem, amikhez nélkülözhetetlen volt Marika néni munkája, főleg a szombati egész napos felkészítés, ahol körülbelül 5 fővel tudtam készülni a versenyekre.

- A versenyek közül a legrangosabb az Öveges József fizikaverseny volt, ahol 7-esként sikerült mind az évfolyamomban, mind a 8. osztályosok között első díjat nyernem megyei szinten. Sajnos a 7-eseknek ekkor nem szerveztek országos szintű versenyt, és a 8. osztályosok között sem indulhattam, a zsűri döntése alapján. Azonban egy évvel később sikerült ugyanezen a versenyen országos első díjat nyernem.

Pápai Gyuláné Marika néni matematika, fizika szakos tanárnő, korábban évtizedekig a Fertődi Általános Iskolában tanított, jelenleg nyugdíjas éveit tölti. Megkérdeztük hogyan emlékszik Dávidra, az ő pályájának kezdetére.
- Dáviddal hatodik osztályban kezdtük meg a felkészülést. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, tudok eredményeiről. Nyáron is felhívott, hogy szeretné bemutatni kutatási eredményeit, szeretne beszámolni ösztöndíjas útjáról. Nagyon örültem neki, hogy beszámol a tevékenységéről, ami jó bizonyíték arra, hogy mindig is elsősorban emberként és nem tanárként tekintettek rám tanítványaim. Az pedig külön örömmel tölt el, hogy a mai, rohanó világunkban a szerénység, a tudás és az elhivatottság is eredményhez vezethet. - Mondta el kérdésünkre a tanárnő.

Dávid tehát - köszönhetően tanárnőjének is - korán megszerette a fizikát. Már ekkor is tudtad, hogy a fizika fogja meghatározni az életed és ebben szeretnél dolgozni?
- Igen és ezért választottam a győri Révai Miklós Gimnáziumot. Először a szüleim nem nagyon akartak elengedni, hiszen kollégiumba kellett költöznöm, de végül mégis elengedtek. Azért esett a választás a Révaira, mert itt külön indult reál osztály, ahol emelt óraszámban tanultunk matematikát, fizikát, biológiát és kémiát. Itt csak fizikaszakkörre jártam, amit Somogyi Sándor tartott, de ez már nem konkrétan a versenyre való felkészítésről szólt, hanem inkább a tananyagon kívüli érdekesebb témák vizsgálatával.

Itt is értél el kiemelkedő eredményeket, amivel már tudatosan készültél a felsőfokú tanulmányaidra?
- A középiskolában is indultam különböző matematika és fizika versenyeken, a legtöbben sikerült bejutnom a megyei fordulóba, de nagyobb sikert nem értem él rajtuk.

Felsőfokú tanulmányaid a Budapesti Műszaki Egyetemen végzed. Bejöttek a számításaid, erre számítottál, amikor fizikát szerettél volna tanulni?
- A Műszaki egyetemen kicsit mást kaptam, mint amire számítottam a középiskola során. Ugyanis itt már nagyrészt tömény elméletként oktatják a fizikát és a matematikát főleg az első három évben. Én pedig inkább tarom magamat kísérleti fizikusnak, mint elméletinek, de ezzel is meg kell birkózni, hiszen azért az elméleti tudásra is szükség van.
A harmadik év végén lehet szakirányt választani, ami megkönnyíti onnantól kezdve a tanulást, hiszen ekkora már csak olyan tárgyakat hallgat az ember, ami számára hasznos és érdekli. Én a Nukleáris Technika modult választottam, bár igazából ez a döntés korábban megszületett, hiszen ilyen témájú tudományos diákköri kutatást végeztem harmadévesként.

Egy ösztöndíjnak köszönhetően igazi fizikusként kutathattál 10 hónapig egy igazán gazdag országban, Svájcban. Hogy sikerült kijutnod oda?
- Az egyetemen hallottam, hogy a CERN (Európai Részecskekutató Központból) szervez nyári táborokat, ahova a tagországok fizikus, informatikus, és egyéb mérnök hallgatóit várják, amire én is szívesen elmentem volna. A pontos részleteket keresve a CERN oldalán vettem észre, hogy nem csak nyárra, hanem hosszabb időre is lehet jelentkezni. A jelentkezésnek komoly feltételei nem voltak, csak 3 befejezett egyetemi félév, angol vagy francia nyelvtudás, és két oktatói ajánlás, ezért nem is számítottam rá nagyon hogy kiválasztanak. Mivel a döntés szeptember végén volt ezért én rendesen elkezdtem a 4. évemet az egyetemen, azonban pár héttel később kaptam az e-mailt, hogy mehetek.

 

Hány fő utazhatott ki, hogy sikerült az megérkezés az új környezetbe?
- Mivel csak én jelentkeztem, így egyedül kellett mindent megszerveznem. Papírmunkát az egyetemen, odautazást, szállásfoglalást, de mire elérkezett az indulás pillanata, minden sikerült megoldani. Mikor a repülőgép leszállt a svájci Genfben, akkor tudatosult bennem, hogy innentől kezdve teljesen egyedül vagyok, nincs kitől segítséget kérnem, senkit sem ismerek.

Hogy teltek az első napok? Érezhető volt, hogy számítottak az érkezésedre és komolyan számolnak a munkáddal?
- Az első munkanapom november elseje volt, aznap reggelre szervezték meg az újonnan érkezettek tájékoztatását. Ekkor megkaptam az irodám kulcsát, elmondták, hogyan juthatok oda, megkaptam a belépőkártyámat, szóval minden rendben haladt. Az egyéb elintézendő dolgok után, sikerült eljutnom az irodámba, ahol keresnem kellett a témavezetőmet, de ő éppen szabadságon volt aznap, így csak a szekcióvezetővel találkoztam, aki alá tartoztam. Ő mutatott be a többi ott dolgozó embernek.

- Másnap a témavezetőm is megérkezett és megbeszéltünk, hogy pontosan mit is kellene csinálnom. A munka lényege az volt, hogy a CERN egyik berendezésének számítógépes modelljét kellett elkészítenem. Ez nem kötődött a jelenleg futó nagy projektekhez, hanem azoktól teljesen különálló volt, így nem állt fenn az a veszély, hogy mások miattam nem tudnak rendesen dolgozni.

 

Mi az, ami leginkább megragadt a svájci kutató intézetben, mennyire szigorú az ottani munkarend?
- Amit legjobban szerettem az ottani munkámban az a munkakörnyezet volt. Itt nem arra kell gondolni, hogy minden felszerelés a legmodernebb, hanem arra, hogy hogyan viszonyultak az ottani emberek a munkához és egymáshoz. A szerződésben benne volt, hogy reggel 8:30-tól 17:30-ig tart a munka, 12:30 és 13:30 között ebédszünettel, de nem volt az, hogy percre pontosan ott kellett lenni kezdésre, hanem ez olyan előirányzat volt számukra, aki később érkezett, az később is ment haza, de volt olyan is, aki korábban jött, és később is ment, mert szerette a munkáját. Ezen kívül minden délelőtt és délután közös kávészünetet tartottunk, és beszélgettünk mindenféléről.

Tervezed-e, hogy külföldre mész dolgozni? El tudnád hagyni a szülővárosod, Fertődöt azért, hogy ilyen modern laborban dolgozhass? Megtetszett annyira a svájci labor?
Mindenféleképpen szeretnék ide visszajutni az egyetem elvégzése után, akár rendes munkatársnak, akár a doktori téma kidolgozásához. Sajnos Fertődöt, akkor is el kellene hagynom, ha nem mennék külföldre, hiszen nincs a környéken olyan cég, aki fizikusokat alkalmazna, ezért vagy Budapestre kellene költözni, ahol több lehetőség is van, vagy Paks közelébe, ahol az atomerőműben lehetne dolgozni.

 

 

Jelenleg hogy állsz a tanulmányaiddal? Úgy tudom, az egyetemen évfolyamodban nagyobb cégek már keresnek tehetséges tanulókat ajánlatokkal? Van-e kilátásban elhelyezkedési lehetőség tanulmányaid befejezése után?
- Jelenleg újra a BME padjait koptatom, mostanra más sikerült a diplomamunkám témáját is kiválasztani, amihez majd tudom használni a CERN-ben tanultakat. Igen, vannak megkeresések, de meg nem jellemző, másik modult hallgatóknak van lehetősége General Electricnél csinálni a diplomamunkájukat, az én modulomnál jelenleg csak egy ajánlatról tudok, ahol egy orvosi eszközöket gyártó cég PET-scan berendezésének számítógépes modellezését kell elvégezni.

- Mivel én olyan diplomamunka témát választottam, amit az egyetemen lehet végezni, így én valószínűleg még nem fogok a cégek közelébe kerülni, de nem is ez a célom, hanem újra kijutni a CERN-be, és ott további pár évet dolgozni, amire remélem, megvan az esélyem.

Köszönöm szépen az interjút, további sok sikert kívánok az életben, hogy azt csinálhasd, amire mindig is készültél!

Érdekességek, egyebek rovat további cikkei