Az állattani kutatásoknak minden időben fontos célja volt az egyes állatfajok elterjedésének megismerése. Ennek az állatföldrajzi alapvetésen túl, napjainkra kiterjedt alkalmazásbeli indítékai is vannak, hogy csak a természetvédelem, vadvédelem, növényvédelem stb. szempontjait említsük. Ilyen értelmű feldolgozások a gerincesek osztályai vonatkozásában is rendre elkészültek Magyarországon. Kézbe vehetők a halakra, a kétéltűekre és a hüllőkre, továbbá az emlősökre vonatkozó atlaszok. Időben valamennyi térképezési munkát megelőzte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében az 1970-es és 1980-as évek fordulóján végzett ponttérképezés, azonban annak végül is nem jelent meg publikált összefoglalója. Azóta újabb elterjedési térképek készültek egyes fokozottan védett fajokra (pl. túzok), de a jól ismert, fokozottan védett ragadozó madarak elterjedési térképei – természetvédelmi megfontolásokból – nem kerültek publikálásra.

A befejezetlenül maradt madár-ponttérképezés óta eltelt több mint harminc esztendő tette szükségessé, a TÁMOP 4.2.1 B. pályázat pedig lehetségessé, hogy 2011-ben Nyugat-Magyarország három megyéjében - Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék - egész területén elvégezzük a fészkelő madarak elterjedési ponttérképének terepi munkálatait, s kezdhettünk hozzá az adatok feldolgozásához.

A vizsgálat célja a fészkelési jelenlét vagy hiány kimutatása volt egy adott területen és ponttérkép készítése a felmérés során észlelt madárfajok fészkeléséről, azok kategóriákba sorolásával. A vizsgálat alapegységeit a 10×10 km-es (azaz 100 km2-es = 10 000 hektáros) ún. UTM-négyzetek (kvadrátok) jelentették. A felmérés a szaporodási időszakban – március 1. és augusztus 22. között – zajlott, összesen 150 db négyzetben. 51 felmérő végezte el a vizsgálatokat e kvadrátokban.

A fajok fészkelésére utaló viselkedésmintákat tekintettük a fészkelésre utaló információ egységének. A projekthez kapcsolódott egy internetes adatbeviteli felület, amelyre a felmérők feltölthették a megfigyelt fajokat és minden velük kapcsolatos adatot. Az adatbázisba megközelítőleg 18 000 adatsor került rögzítésre.

A koordináló intézet munkatársai mellett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Soproni, Kisalföldi és Vas Megyei Csoportjai, valamint a Domberdő Természetvédelmi Egyesület (Zalaegerszeg) tagjai vettek részt a munkában.

Vizsgálataink szerint 2011-ben 185 faj fészkelését feltételezhettük Nyugat-Magyarországon. A legutóbb kiadott Magyarország madarainak névjegyzékében a hazánkban kimutatott és elfogadott madarak listája 398 fajt tartalmaz. Közülük 212 fajt tekinthetünk fészkelőnek, ami az összes fajszám 53,3%-a. Vizsgálataink szerint 2011-ben Nyugat-Magyarországon 185 faj fészkelését valószínűsítettük, ami a teljes magyarországi fajlista 46,5%-a, a hazai fészkelő fajoknak pedig 87,3%-a. Mindössze 27 olyan faj van tehát a magyar madárfaunában, amelyet nem találtuk meg fészkelőként a három nyugat-magyarországi megyében.

A tíz legelterjedtebb faj a barátposzáta, a széncinege, a citromsármány, a feketerigó, a csilpcsalp¬füzike, a tövisszúró gébics, az erdei pinty, az egerészölyv, a barázdabillegető, a sárgarigó és a seregély voltak.