Tetszik?

Megosztás

Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.

 

Az adventi koszorú a karácsonyi várakozás elengedhetetlen kelléke, nélküle nem is igazi az ünnepvárás. 

Az ünnep története a 4. századig nyúlik vissza, ekkor határozta meg VII. Gergely pápa az adventi vasárnapok számát, de maga a gyertyagyújtás sokkal később, csak a 19. században vált szokássá. Az eredeti adventi koszorú 24 gyertyából állt, és olyan nagy volt, hogy egy átlagos otthonba - például egy panelbe - valószínűleg be sem férne.

 

A koszorú az ünnep szimbóluma, keresztény körökben sima fenyőgallyal és négy gyertyával - három lilával és egy rózsaszínnel - díszítik fel, ugyanis ezek jelképezik magát Jézust. Persze manapság kevesen tartják be a formai követelményeket, általában csak a fantázia szabhat határt annak, hogy ki milyen kreatív összeállítással készül.

 

 

1. Koszorú alap: ez lehet szalmából font, de akár hungarocell vagy egyéb gyűrű is, amelyre az ágakat fel tudjuk erősíteni. Az alap beszerezhető barkácsboltokban, virágosnál, de akár szupermarketekben is. Általában különböző méretekben kaphatók. Előnyük, hogy többször felhasználhatók. Csupasz faágakból otthon is készíthető koszorú alap.

2. Ágak: általában zöld színűek, így lehet fenyő, vagy más örökzöld, babérmeggy, borostyán, de akár bogyós ág is.

3. Rögzítő eszközök: drót, olló, esetleg fanyárs, fogpiszkáló, ragasztópisztoly.

4. Dekorációs kellékek: szintén könnyen beszerezhetők, de begyűjthetők egy őszi erdei séta keretében is.

- gyertyák magassága és nagysága arányos legyen a koszorú méretével

- 3-4 termésfajtánál többet ne használjunk, mert egy massza lesz a koszorúnkon a díszítés

- kis terméseket csoportosan, nagyobbakat lehet egyenként is alkalmazni

- színek harmonizáljanak

- a kellékeket többször használjuk a koszorún ne egy árválkodjon rajta

 

 

Gyermekeknek az advent hagyományos időmérője az adventi naptár. 24 kicsiny ablakból áll, melyek minden napra egy-egy apró meglepetést rejtenek karácsonyig, így jelezve a napok múlását az ünnepig.

 

Az adventi naptárakat eredetileg vallásos tartalommal készítették: az ablakok mögött a karácsonyi ünneppel kapcsolatos gondolatok, bibliai idézetek, vallásos üzenetek rejtőztek, elvezetve ezzel lélekben a karácsonyhoz. A naptárat hagyományosan papírból alkották, az első nyomtatott változat az 1900-as évek elején készült Münchenben. Az adventi naptárak vallási jellege azonban idővel háttérbe szorult, és manapság a boltban kapható naptárakban főként különféle édességek lapulnak.

 

Az üzletek kínálata helyett sokkal kedvesebb meglepetés, ha saját kezűleg kreálunk adventi naptárat csemeténknek. Így mi válogathatjuk meg, hogy milyen meglepetések kerüljenek az ablakok mögé, ráadásul a gyerekeket bevonva családi program lehet a naptárkészítés.

 

Ha nem ragaszkodunk a hagyományos ablakos verzióhoz, ezerféle alapanyagból válogathatunk: gyufásdoboz, filc anyag, fa, gyermekzokni, karton, parafatábla, szalvéta, de akár mézeskalácsból is összehozhatjuk naptárunkat. Lássunk néhány egyszerű, gyorsan elkészíthető változatot!

 

Mini fiókos „meglepetés-szekrénykét” kreálhatunk gyufásdobozokból.Szükségünk lesz hozzá 24 darab gyufásdobozra, ollóra, ragasztóra, a bevonáshoz pedig szalvétára, színes alufóliára vagy filc anyagra. Célszerű a nagy (családi) gyufát választani, így nagyobbacska meglepetések is kerülhetnek a fiókokba, de kisméretűből is elkészíthető. Az összeállítása roppant egyszerű: a gyufásdobozokat tetszés szerinti alakzatban (pl. 6 x 4-es sorokban „komód-szerűen”, vagy piramis formában) egymás mellé/fölé ragasztgatjuk, a fiókokat pedig filctollal vagy festékkel 1-től 24-ig beszámozzuk. Ezt követően a külső részeket bevonjuk filccel, alufóliával vagy szalvétával: egyszerűen kivágjuk a kívánt méretet, és ráragasztjuk. Hogy könnyebb legyen kihúzni a fiókokat, készítsünk apró fogantyúkat: ragasszunk rá nagyobb gyöngyöt, fagolyót, vagy mogyorót. Még színesebbé tehetjük a kis szekrényt, ha a fiókokat kifestjük.

 

Zoknifüzér-naptárat alkothatunk 12 pár gyermekzokni, madzag, parafatábla, biztosítótű és némi ruhaanyag segítségével. Az elkészítéshez tetszőleges anyagból (filc, pamut, stb.) vágjunk ki számokat 1-től 24-ig, majd néhány öltéssel varrjuk fel, vagy kevés ragasztóval rögzítsük egyenként a babazoknikra. A felszámozott zoknikat tűbe öltött vékony madzaggal fűzzük egymás mellé sorrendben, vagy a keresgélés izgalma kedvéért akár össze-vissza. Ha elkészültünk a művelettel, a füzér két végét rögzítsük biztosítótűvel falra szerelt parafatáblára. A zoknikat egyenként hosszabb-rövidebb madzagra fűzve, külön-külön is feltűzhetjük a táblára. A „receptet” kedvünk szerint átalakíthatjuk: készíthetjük kesztyűkből, házilag varrt kicsiny zsákokból, vagy éppen kisméretű sapkákból. Ha nincs parafatáblánk, használhatunk helyette kartont is, melyet tetszés szerint kidekorálhatunk. A zoknikat/zsákokat képakasztók vagy szegek segítségével a falra is erősíthetjük.

 

Színes filc anyagból egyszerűen adventi „zsebes” naptárat készíthetünk. Vágjunk ki 24 darab egyforma méretű, négyzet alakú, zsebnek való darabot a filcből. (Ízlés szerint két oldalát, mely a zseb alsó része lesz, akár le is kerekíthetjük.) Más színű filcből számokat készítünk 1-től 24-ig, majd ragasztóval egyenként a zsebekre rögzítjük. Szükségünk lesz egy nagyobb darab filcre, melyre egyenként – akár sorba rendezve, vagy tetszés szerint össze-vissza – felvarrjuk a zsebeket az oldalsó és az alsó oldalaiknál megöltve, hogy felülről belekerülhessenek az apró meglepetések.Díszítésként varrhatunk naptárunkra apró gyöngyöket, ragaszthatunk rá kisebb tobozokat, makkot, színes préselt falevelet. A lurkók örömére a naptár tetejére akár a nevüket is rávarrhatjuk vagy hímezhetjük. Kész művünket már csak rögzíteni kell a falra olyan magasságba, hogy a gyerkőcök könnyedén elérjék a zsebeket.