A lábam alatt szőlőlevelek zörögnek, a kezem néha megérint egy-egy fennmaradt szőlőfürtöt, a szemem keresné a Fertő tóra lassan, komótosan ráereszkedő ködfelhőket… de most elmossák a könnyek ezt a csodálatos tájat… mert Téged kereslek Tibor bácsi, hátha kijöttél csak körülnézni a szőlők közé, hogy szépen leszüreteltünk-e.

Hátha csak idejöttél, feltöltődni ebből a csodából, amiről szívvel-lélekkel meséltél mindig mindenkinek... és úgy meséltél, hogy azt nem felejtette el senki.

Hátha a világ egyszer végre nem olyan kegyetlen és Te csak tréfálsz velünk, mint annyiszor! Csak tréfálsz, viccelsz, csipkelődsz vagy mesélsz végtelen tisztelettel a borról, a borkészítésről vagy a szőlőről. Ha tehettem, mindig a közeledben ültem le, hogy tanuljak és vidámságot lopjak Tőled… emlékszem Prágában hogyan énekeltünk együtt, mi mindnyájan a soproni borászok egy sörözőben… tartottunk borkóstolókat, képviseltük Sopront borfesztiválokon mindenféle országban és mennyi Borünnepen kápráztattad el az embereket a boraiddal! A késői szüretelésű zenited cseppjei – amire annyira büszke voltál – mától aranyló könnycseppek.

Hazamegyek! A szőlőnek nincs már szüksége rám. A szüretnek vége. A szőlőt lassan betakarja a hó. A pincében erjedő bor lázrohamai lassan elmúlnak. Ilyenkor szabad meghalni. / Luka Enikő /


A Soproni Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnökeként a kezdetektől fogva fáradhatatlanul dolgozott a soproni borvidék termelőiért, borászaiért, a soproni bor jó hívnevéért. Ismert és elismert szakember, aki különleges emberi értékeivel egészítette ki kimagasló szakmai ismereteit. E kettősség együtt adta azt a kiemelkedő egyéniséget, amelyet csak tisztelni és elismerni lehetett. Molnár Tibor méltó képviselője a soproni szőlész hagyományoknak, és kiváló példakép a fiatalabb szőlész-borász generációnak.

Molnár Tibor 1940. április 26-án született Fertőhomokon. Általános és középiskolái után egyetemi tanulmányai előtt került Fertődre, a Fertődi Kutatóintézetbe, kertész gyakornokként. Az egyetem elvégzése után 1965-ben állami ösztöndíjjal Ausztriában tökéletesítette szőlész-borász szaktudását. Az ott megszerzett tudással visszatérve a Soproni Állami Gazdaságban helyezkedett el, a kertészeti és borászati termékek értékesítőjeként dolgozott. 1969-ben a Soproni Állami Gazdaság szőlészeti ágazati vezetőjévé nevezték ki, majd 1974-től mint főkertész, 1984-től pedig mint a kertészeti ágazat igazgatója dolgozott. 1988-ban került a Győri Zöldért Soproni kirendeltségének élére. 1992-ben társaival megalapította a Vincellér MPS Szőlészeti és Borászati Kkt-t, mely működésében haláláig aktív szerepet vállalt. 1996-ban a Sopron-Fertőmenti Hegyközségben hegybírónak nevezték ki. 1997-ben a Soproni Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnökévé választották, ezt a tisztséget 2008. november 2-án bekövetkezett haláláig viselte.

Végső búcsú Molnár Tibor hamvaitól 2008. november 7-én 15 órakor Sopronban a Szent György Templomban (Szt. György u. 7.) a katolikus egyház szertartása szerint.

Forrás: www.sopron.hu