Az anyjuk közelében tébláboló jószágok, hatalmas nagy boci szemeikkel kémlelik a hansági és fertői-tájat. Ez így volt régen is! Bizonyság erre Kis József: A' Fertő tavának geographiai, historiai és természeti leírása 1797-ből - olvasható irományban is. Eképpen szól az írás:
 
"Évről-évre nagy szarvasmarhanyájak élnek a Hanságban. Ezek az állatok mind vadonélőknek nevezhetők, mert sohasem volt kötél a szarvuk körül és soha nem lélegzették az istálló levegőjét. Télen a pásztorok nyájaikkal inkább a mocsár szélére, a falvak és az erdők közelébe mennek és fedél nélküli körülkerített helységben telelnek át. A tehenek februárban a szabadban ellenek és a kis állatok az anyatest melegéből a legnagyobb fagy idején is egészen frissen és vidáman jönnek elő a hideg hóra. Télen át szűken táplálkoznak. De mindezt a nélkülözést, aminek elviselését a hansági élet szükségessé teszi, csak itt született, hansági tehenek képesek elviselni. Más állatok nem tudnának itt megélni…."
 
Érdemes, még ezeken a téli, hidegnek érzett hétvégék valamelyikén is a természetet járni. Biztosan jól esik egy kis kinti mozgás. Rövid sétával vagy a kényelmesebbek autóval is megközelíthetik a Király-tói erdészházat (térkép), amellyel szemben a Fertő-Hanság Nemzeti Park hansági gulyája legel, ahol felfedezhetjük a pirókos-vöröses színű kis szürkemarha borjakat.
 
A legelő villanypásztorral van körbekerítve, így mindenki biztonságban érezheti magát és nyugodtan nézelődhet, gyönyörködhet a természet és az állatvilág csodáiban.

Írta: Kiss-Szabó Renáta
Fotó: Goda István