9400 Sopron Fõ tér 1.
Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstõl 60 km-re, Budapesttõl 220 km-re található. A Soproni-hegység és a Fertõ-tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében fekszik.
Története: Sopron vidéke évezredek óta lakott terület. Az ember már valószínûleg az õskõkorszakban letelepedett errefelé, de biztos nyomai csak az újkõkorszakból kerültek eddig elõ. A legrégebbi leleteket Ágvalva, Kópháza, Sopronkõhida határában találták és az Ikva völgyében is leltek újkõkorszakból származó tárgyakat.
A vaskorszaki népesség a síkvidékrõl felköltözött a hegyekbe. Várszerû településeiket sánccal vették körül. A földvárak elsõ lakói az illírek voltak. Az I.e. IV. század közepe táján kelták jöttek a környékre. Az idõszámításunk kezdete körüli idõkben a római birodalom légiói szállták meg a mai Dunántúlt. Kereskedõkbõl és veteránusokból álló csoport telepedett le a Fertõ mellett, a Vindobona é s Carnuntum felé vezetõ út elágazásánál, és várost alapítottak a Borostyánkõ út mellett. Õk lettek a várállomások tisztviselõi, a császári javadalmak kezelõi. Scarbantia-Sopron az õ munkájuk nyomán vált jelentõs településsé. Capitolium, forum, amphitheatrum volt a városban. Ránk maradt nagyméretû istenszobraik, Jupiter, Juno és Minerva márványból formált képmásai a város nagyságát bizonyították.
A rómaiak után egy ideig az avarok birtokolták a területet, majd Nagy Károly frank birodalmának része lett. A honfoglalást követõen a magyarság a X. században foglalta el Sopron környékét. A város a gyepûrendszer része volt. I. István korában válhatott jelentõs településsé, ekkor alapították a soproni várispánságot. Új nevét elsõ ispánjáról, Suprunról kapta.
A XIX. Század elején francia csapatok szállták meg Sopront; óriási teher nehezedett a városra. Ezt követte a devalváció, majd az osztrák gazdasági elnyomás, ami a helyi kereskedelmet, az ipari vállalkozásokat is fojtogatta. A reformkor indulásával Széchenyi jótékony hatása lett érezhetõ. Újra fellendült a vállalkozó kedv, megépült a Sopront Béccsel összekötõ vasút. A város lelkes híve volt a reformeszméknek, majd támogatója a forradalomnak.
1921-ben Sopron hûségének ismét szép bizonyságát adta; népszavazással döntött sorsáról: magyar maradt. A második világháború utolsó idõszakában sokat szenvedett a város. Súlyos légitámadások érték, és át kellett élnie a fasiszta terror õrjöngését is.1946 tavaszán a város és környéke németajkú lakosságának nagy részét kitelepítették, akik maradtak, poros, omladozó kisváros szintjére süllyesztve tengették tanácsrendszeri mindennapjaikat.
Az életerõ azonban nem hunyt ki. A lassú feltápászkodás elsõ jelei a Soproni Ünnepi Hetek megszervezése, majd a városi lét 700. évének megünneplése okán mutatkoztak, és hatalmasodtak el. A Fertõrákosi Barlangszínház elõadásai messze földön ismertté váltak, a régi korok emlékeinek rendbehozataláért pedig 1975-ben Európa-díjjal tüntették ki Sopront. Az országban Buda után Sopronban maradtak fenn legérintetlenebbül egységes városképi együttesek.
forrás:www.vendegvaro-sopron.hu
Önálló község a Hanság déli részén, az Ikva patak két partján, a Gyõr-Sopron 85-ös fõút közelében. Története: Fertõendréd község a Fertõ-tó... bõvebben »
További települések a térségben »