9443 Petõháza Kinizsi Pál u. 42
A Kisalföld északnyugati részén, az Ikva-patak melletti lapos területen fekszik Gyõr-Moson-Sopron megye nyugati részén, Soprontól 27 km-re. Termõtalaja közepes minõségû. A pamhageni határátkelõtõl kerékpáron is elérhetõ, 17 km távolságra.
Története:
Az elsõ okleveles forrás 1390-ben elõször nevezte mai nevén az endrédi majorból kialakult falut. A 15. században a Petõházi család volt a birtokosa. A falu kifejlõdését a szûk határ akasztotta meg. A parasztság megélhetése ennek ellenére, ha szûkösen is, biztosítva volt, mert a talaj termékeny, és hozamát igen okos gazdálkodási módszerrel fokozták. Már a 18. század derekán, 1752-ben ismeretlen az ugarolás, az egész határt minden évben bevetették, túlnyomó részben õszivel, így a kicsi területen termésátlagaik jóval elõnyösebbek voltak a szom-szédos falvakénál. A 18. század elején megindult a jobbágyság erdõirtása. Az urasági földek túlnyomó része ebben az idõben nádas. A majorüzem 1548 körül indult be.
A falunak a reformáció korában még nem volt temploma. Római katolikus templomot elõször 1754-ben említenek, de még 1766-ban is fatornyosnak írták le. Minthogy igen rozzant volt és 1903 táján a szél lehordta a tetejét, lebontották és a soproni Schiller János új templomot építtetett neoromán stílusban neogótikus toronnyal a Szentháromság tiszteletére.
A lakosság az 1535 körül végbement horvát bevándorlás folytán vált nagyobb részben horváttá. A családnevek sok egyezést mutatnak Szentmiklós egykorú neveivel.1876-ban megnyílt a GYSEV vasútvonala Sopron-Gyõr között. Két év múlva Offermann Theodor és társai megvették a cukorgyárhoz szükséges területet. A kiegyezés után a kedvezõbb gazdasági lehetõségek valamint a gyors ütemû technikai fejlõdés eredményeként mind a répatermelés, mind a feldolgozás terén jelentõs fejlõdés ment végbe. Magyarországon 1871-ben már 26 cukorgyár mûködött, ezt követõen épült fel a Petõházi Cukorgyár. Petõháza minden szempontból kedvezõ hely volt cukorgyár létesítéséhez. A Gyõr-Sopron vasútvonal közvetlenül a község mellett haladt el, s mintegy 3 km-re volt az eszterházi vasútállomás. Már 1879 õszén elkészült a gyári iparvágány és megnyitották a 37. õrháznál az "Eszterháza Gyár" megállóhelyet. Ez késõbb "Petõháza Gyár" nevet kapott.
Az Ikva patak a Nagycenknél beleömlõ Aranypatakkal együtt elegendõ vizet biztosított a feldolgozásra kerülõ répamennyiséghez. A szükséges munkaerõ is rendelkezésre állt, 5 km-es körzetben Petõháza, Fertõszentmiklós, Szerdahely, Agyagos, Szergény, Eszterháza, Sarród, Fertõendréd, Fertõszéplak, Süttör községek lélekszáma - az 1880.évi népszámlálás adatai szerint - összesen 9065 fõ volt. A munkaképes lakosság több mint fele néhány holdas szegényparaszt, földnélküli alkalmi munkás vagy idényjellegû iparos volt. Jól választották meg az épülõ gyár helyét. Petõháza szinte beleépült az Esterházy hitbizomány hatalmas területébe, a környezõ községek határában volt a több száz holdas Bezerédj-birtok. Az üzem területileg is kikerült Cinfalva, Félszerfalva és Nagycenk szorító gyûrûjébõl, továbbá jelentõs nagyságú körzet nyílt meg elõtte, mivel ott volt a Hanság, a Fertõmellék, késõbb a Rábaköz és az egymás után megszûnõ mosoni gyárak körzete is. Ezek mind kiváló répatermõ területek. Ebben a környezetben és adottságok mellett kezdték meg Petõházán Offermann Theodor és társai a cukorgyár építését. Az új vasútvonal segítségével a cukorgyár újabb répatermelõ területeket kapcsolhatott magához: a Fertõzúg vidékét, amely elsõrangú répatermelõ területté vált, és fokozatosan a Celldömölk�Eszterháza 60 km-es vasútvonal mellett fekvõ községek területét is.
A trianoni békeszerzõdés által megvont új határvonal következtében jelentõs répatermelõ területek kerültek Ausztriához, ugyanakkor az öt Sopron megyei cukorgyár közül kettõt, Félszerfalvát (Hirm) és Cinfalvát (Siegendorf) is Ausztriához csatoltak. A két világháború közötti idõben a gyár munkásai három csoportba tartoztak. A munkásság nagyobb tömegét egyszerû órabéresek alkották, akik a bérüket a ledolgozott órák után kapták. Az ún. "heteseket" hetibérben fizették, és ezt akkor is megkapták, ha két napnál hosszabb ideig betegek voltak. Ezek a gyártól már lakást, világítást, tüzelõjárandóságot kaptak. Hetibérük ugyan nem volt magas (20 P), de érezték, hogy a gyárhoz tartoznak és szükség van rájuk. A havibér 120-140 pengõ volt, a tüzelõjárandóság is magasabb a heteseknél. A heti- és havibéresek bérét jelentõsen megemelte az akkor "renumeráció"-nak nevezett évi részesedés, amely igen jelentõs összeget is elért. A II. világháború idején a gyár termelését is katonai ellenõrzés alá vonták. 1944 decemberében légitámadás érte a gyárat, de szerencsére nagyobb károkat nem okozott. A németek a cukorgyár felrobbantására is elõkészületeket tettek, de a gyors visszavonulás miatt erre nem került sor. A gyár berendezései közül a németek utasítására megkezdték az egyik turbina leszerelését. A gõzturbina forgórészei számára már elkészítették a csomagolásukra szolgáló ládákat, de a leszerelést végzõ gyáriak a munkát addig késleltették, amíg ez is itthon maradt. A gyár épületeit és gépeit csak csekély háborús kár érte, ám a veszteség még így is szinte felmérhetetlen volt. A visszavonuló németek - miután már 65 vagon cukrot elszállítottak - elvitték a gyár tûzoltókocsiját is, de elõzõleg ezt is megrakták cukorral. 1945. május 30-án a gyárba szovjet tisztek érkeztek és június végéig ott tartózkodtak. Ez az idõpont egybeesik az Üzemi Bizottság megalakulásával. 1949. augusztus 19-én befejezõdött a gyár államosítása. 1967-ben új holland gépsor került beállításra - amely a kockacukor-gyártást helyezte fejlett alapokra -, a gyár korszerûsítése 1973-ban tovább folytatódott.
Flash player kell
Vitnyéd község a Dunántúlon, a Kisalföld szélén, a Rábaköz és a Hanság találkozásánál fekszik. Kapuvártól 2 km-re nyugatra, Sopron és Gyõr között a... bõvebben »
További települések a térségben »