Képeket is nyomtat

Húsvéti locsolkodás és locsolóversek

Ünnepek, ünnepnapok | 2008. március 21. | Hadarits Kristóf

Húsvét hétfő a magyar népéletben a locsolkodás napja. A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak.

Húsvéti locsolkodás és locsolóversek


A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Vidéken egykor kútvízzel, vödörből locsolták le a lányokat, sőt egyes vidékeken a patakban megfürösztötték őket, sajnos ha hideg volt húsvétkor bizony betegség is származhatott ebből.





Húsvéti locsolóversek -amelyek bírják a nyomdafestéket-


Kelj fel párnádról szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ.
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok szép piros tojással.


Én kis kertészlegény vagyok,
Locsolkodni járogatok.
Ha nem adnak garast
Levágom a csupasz nyakú kakast!

Asztalon egy üveg dzsem
Engedje hogy locsol-jam.

Zöld erdőbe jártam,
Magas fára másztam.
Szétrepedt a nadrágom,
Kilátszott a tojásom.
Közte volt a locsoló,
Nem volt benne a dugó.
Szabad-e locsolni?

Pajtában egy szürke ló
Én vagyok a locsoló!

Sivatagban megy a teve,
Tele van a töke vele.
Nálam van a töke leve,
Megöntözhetlek-e vele?

Kezemben kölni,
Nem szoktam tökölni.
Szabad-e fröcsölni?

Bőrből van a locsolóm,
Nem kölni van benne,
Ha én azt most elővenném,
Nagy röhögés lenne!
De én ezt nem teszem,
Mert kezemben kölni.
Locsolni jöttem,
Nem pedig tökölni!

Zöld erdőben jártam,
Elszállott egy sirály,
Locsolkodni jöttem,
Hö, király!

Zöld a moha, zöld a páfrány,
Meglocsollak házisárkány!

Van nekem egy kis pacsulim,
Leloccsintom magát,
Ha egy kicsit mázlija van,
Szeretni a szagát.

Egy gondolat bánt engemet,
Elfeledtem versemet.

Szép idő van jó idő van,
Vigyorog az ég is,
Adjanak egy deci rumot,
Hadd vigyorgok én is!

Piros tojás fehér nyuszi,
De ez mind csak maszlag,
Gyere kislány meglocsollak,
Oszt utána … meglátjuk!

Éles sarok kezdő törés,
Bordástengely reteszkötés,
Csapsurló s tangens roval,
Megjöttem a locsolóval.

Locsolni jöttem nem titkolom,
Szép szokás ez így gondolom,
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom!
Ha a hatás múlik is esztendőre,
Ígérem én itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok én nyakra főre.

Nem tagadom lusta ember vagyok,
De a virágot kedvelem akár a nagyok.
De a virágok közül csak egyfajtát ismerek,
Mely azt mondja évi egy locsolást igényelek..
Itt van már az idő nem késlekedem,
S ha szabad máris intézkedem.

Locsolhatok? Szomjas vagyok!

Sivatagban él a teve,
Locsolkodni jöttem, hehe!

Zúg a traktor, szánt az eke,
Elvtársnő permetezhetek-e?

Öntözzük, öntözzük,
Hagy legyen frissecske,
Így lesz a leányból
Szép piros menyecske!

Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán,
Virulva viruljon,
Rózsapermet hulljon!

Ime itt a kölni,
Szabad-e locsolni?

Kinyílott az aranyeső,
Én voltam ma a legelső,
Aki korán reggel,
Locsolkodni kelt fel.

Húsvét másnapját
Örömmel köszöntjük,
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük!

Zöld erdőben jártam,
Trágyadombot láttam,
Szivattam a levét,
Azzal állok elibéd.

Én vagyok a török,
Locsolkodni jövök,
Ha nem adtok piros tojást,
Mindent összetörök.

Adjon Isten jó reggelt,
Szoknyásoknak itt meg ott,
Megöntözöm mindahányat,
Most iziben és legott.
A főkötőset cinvedérből,
A leánykát két tenyérből,
Érett asszonyt egyvégtéből,
A vénasszonyt visszakézből.
Szabad-e locsolni?

Idegosztályon a helyem,
Meglocsollak kedves nejem!

Árok partján döglött ló,
Én vagyok a locsoló.
Szabad-e locsolni?

Én verset nem tudok,
Azt mondják a kicsik,
Én csak azért jöttem,
Hogy igyak egy kicsit.

Galagonya túróval,
Itt állok a fúróval,
Szép virágszál lábadköze,
Többet ér mint Rába-köze!
Fel a szoknyát, le a bugyit,
Hadd locsolom meg a nyuszit!
Locsolhatok-e?

Trágya dombon döng a bögöly,
Meglocsollak meg ne dögölj!

Életadó vizet hoztam,
Rádöntöm az összeszt mosztan.
Meglocsolom önt,
Ha még valamit önt.

Nem láttam még nyuszikát,
Adj nekem egy puszikát.
Szabad-e locsolni?

Itt vagyok, friss vagyok ,
Máris sorbaállok
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok!

Falu végén templom,
Locsoljak-e? Nemtom!

Egy éve volt húsvét,
Úgy emlékszem vissza,
Sok leányzó azóta is,
A kölnivizet szidja.
Gondoltam hát nem kell kölni,
Fulladjon más a szagától,
Ez a víz majd elpárolog,
Úgy bizony magától.
Akit ezzel meglocsolok,
Nem hervad el soha.
Szabad-e locsolni?

Zöld erdőben jártam,
Sok furcsa dolgot láttam,
Voltak ott illatfelhőben lebegő leányok,
No meg nyulak által hozott piros tojások,
Sok legény kezében kölnivízzel szaladt,
S ki túl gyorsan anak nadrágjában csak törött tojás maradt.
Én nem vagyok sietős,
S furcsa bár a világ,
Előttem mégis itt van egy csodás virág.
Locsolással vetnék gátat az múlandóságnak,
Ha ezen tettem megfelelne eme szép leánynak.

Egy tök,két tök,
Nem tökölök,öntök!

Kossuth téren jártam,
Nagy tömeget láttam,
Nem akart oszolni,
Szabad-e locsolni?

Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudhatok.
Majd jönnek a nagyok,
S mondanak majd azok!

Az erdei kék ibolya,
Szép mint a lányok mosolya.
De mindkettő tovább szépül,
Ettől az illatos izétől.
Látod még megvan a fele,
Megöntözhetlek-e vele?

Kék ibolya, rezeda,
Hejj te kislány, nézed a locsolódat, ugye szép?
Belőled is ilyen lesz,
Ha ezen illatos szesz,
Jól megöntöz … ilyenképp.

Én is sikerültebb leszek,
Hogyha még magamhoz veszek
Egy kis pohár borocskát,
Itt állok már elég régen,
Kérem hát a fizetségem,
Kisasszonka nyújtsa át!

Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy nem hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam.
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ide szállltam..
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

Ma van húsvét napja, második hajnala,
Melyben szokott járni az ifjak tábora
Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból,
Add ki hímesedet arany kosaradból.
Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen tovább is.
Hogyha belőle bár kettőt-kettőt kapunk,
Finom rózsavizzel szépen meglocsolunk.

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye kislány a zsebembe piros tojást teszel?

Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:
Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa?
Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne,
Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne.

Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok,
Ha nem adtok piros tojást,
Oda pipiskálok.

Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem.
Mint megannyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok,
De életvizet sajnak sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom ezt itt nem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdést,
De ide az bizony nem érdemel helyet.
Így hát külön teszem fel:
Szabad-e locsolni?

Verset kéne mondani mostan,
Persze rögtön itt, s nyomban.
Lenne benne nyúl, tojás,
Kölnivíz meg egyebek,
Hogy a hallgatók boldogak legyenek.
De ha már ezt felsoroltam,
A szót tovább minek is nyújtasam?
Felteszem inkább a kérdést,
S lezárom ezzel a kérést:
Szabad-e locsolni?