A hatvannegyedik percben Stuart Dougal játékvezető megpecsételte az
addig jól és szervezetten játszó magyar csapat sorsát. Ekkor ugyanis
Gera Zoltán került óriási ziccerbe, eltolta a labdát Hakan Arikan kapus
mellett, aki felborította őt.



A magyar kispad már örült annak, hogy tizenegyest kaptunk, azonban
néhány másodperc múlva értetlenül álltak a játékvezető ostobasága
előtt. A skót bírónak esze ágában sem volt büntetőt ítélni a mieink
javára – pedig a felvételek alapján egyértelmű volt, hogy a török
hálóőr szabálytalanul szerelte Gerát -, hanem inkább a magyar
középpályásnak adott műesésért sárga lapot, és mivel ez a második volt
neki, így mehetett zuhanyozni.



Hiába játszott addig teljesen egyenrangú szerepet Várhidi Péter
csapata, azután az eset után válogatottunk teljesen összezavarodott, és
néhány percig bírta csak kapott gól nélkül.



Előbb
a szünet után néhány perccel megsérült Fülöp hálójába bólintott
közvetlen közelről Gökhan. A magyar kapus csupán eddig bírta a játékot
(utólag kiderült, hogy az Emrével történt ütközés agyrázkódást okozott
nála), de helyére beállt Balogh János sem járt szerencsével, hiszen
első labdaérintése az volt, amikor a hálóból kiszedte Mehmet Aurelio
lövését.



A hajrában a debreceniek kapusa éles szögből az oldalvonal közeléből
óriási potyagólt kapott, de a magyarok szempontjából ez már semmin nem
változtatott.



Mindkét csapat számára rettentően fontos lett volna a győzelem, hiszen
a mieink az előző két mérkőzésen nagyszerűen játszottak, maguk mellé
állították a közönséget. A nemzeti csapat akarására és a kiállításig
mutatott játékára nem lehetett panasz.