Több mint 40 éves sikeres labdarúgó-pályafutást hagyott maga mögött a sarródi származású Gosztola József, amikor a SFAC színeiben vasárnap utoljára lépett pályára igazolt játékosként. Máig is legendás gólok, bombaerős szabadrúgások szerzőjeként ismerik, szeretik.

374 NBII-es mérkőzésen játszott, a búcsúmérkőzésén is bizonyított. 10 perc játékot vállalt. A 8. perc végéig csupán egyszer volt játékban, de megtartotta a labdát és pontosan passzolt. Akis padról „2 perc van Goszti" kiáltás hallatszott, amikor a SFAC-nál volt a labda. Ügyes játék után egy bal oldali beadást követően rosszul szabadított fel az ellenfél, Nagylózs védője és az utolsó mérkőzését játszó csatár elé került a labda. Korát meghazudtolva villámgyorsan vette át, majd nagy erővel kilőtte a hosszú alsó sarkot, a labda a kapufáról vágódott védhetetlenül a hálóba.

A csapattársak gratulációját követően átadta a csapatkapitányi karszalagot, majd társak, ellenfél, játékvezetők, nézők vastapsával hagyta el a pályát.

A mérkőzés után beszélgettem Goszti bá'val - ahogy növendékei, játékosai, a fiatalabb generáció tagjai hívjuk.
Hogy kezdődött a pályafutása, mely csapatoknál fordult meg a hosszú évek alatt?
- Pályafutásom Fertődön kezdtem, aztán Soproni SE-ben játszottam. Innen Fertődre, Fertőszentmiklósra kerültem, majd Tapolcán éltem át nagyszerű sikereket NBII-ben. Ezek után ismét Sopronba tértem vissza, majd 7 évet Ausztriában játszottam, határ közeli csapatokban. Az utóbbi néhány évben a Sopron Boys és a SFAC megyei III. osztályában futballoztam.

Sok csapatnál járt, 40 év hosszú idő. Mit adott Önnek a labdarúgás? Mely eredményeire a legbüszkébb?
- Tulajdonképpen az egész életem a labdarúgásról szól. Megszámolhatatlan nagyon jó barátot adott nekem, örömöt-bánatot, kudarcot-sikereket egyaránt. Sajnos azonban sokan vannak már, akik nemhogy a pályán, de az életben sem lehettek már velem évek, sőt évtizedek óta. Ilyenkor a Halottak Napja alkalmával még többet gondolok rájuk.
Magam mögött tudhatok több mint 1000 felnőtt mérkőzést, kétszer voltam gólkirály NBII-ben és 374 alkalommal játszottam abban az osztályban. Kaptam 10-es osztályzatot meccsemre és lőttem 4 gólt egy mérkőzésen. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy mindig a csapatért hajtottam, mindig azért akartam a maximumot hozni, hogy a csapatomat segítsem.

Nagyon jól szerepel a Petőháza, mióta átvette. Ma épp az 5. helyre csúsztak vissza, de az elmúlt szezonban is kitűnően szerepeltek és múlt héten is dobogós helyen álltak, a játék pedig eléri, többször meghaladja az osztály színvonalát.
- Amikor idekerültem egy hitehagyott társaságot vettem át, akik egymásban keresve a hibát nem jutottak egyről kettőre. Mára oda jutottunk, hogy a csapat tagjai egymást segítve küzdenek közösen, a másikért, a csapatért és jó barátok a játékosaim a pályán kívül is. Sokszor rendezünk összejöveteleket edzések, mérkőzések után, mert fontosnak tartom, hogy összetartsanak a játékosaim. Nálunk nincsenek sztárok, fizetett játékosok, az összetartás viszi előre a csapatot, nem egyéniségek. Amíg erőm, egészségem engedi, szeretnék Petőházán maradni.

Egy megyei napilapban többször Edda idézetekkel nyilatkozik. Sokaknak tetszik, van, akiknek kevésbé. Honnan ered a megnyilvánulásnak e módja?
- Egész életemben lázadó voltam, mindig harcoltam az igazamért. Sokaknak nyilván nem szimpatikus, hogy ilyen vehemens vagyok megnyilvánulásaim során, illetve ezek az idézeteim sem tetszhetnek mindenkinek. Nehezen viselem az igazságtalanságot az életben, akkor is, ha a csapatomról van szó. Az Eddát pedig mindig is szerettem, számaik pontosan tükrözik a világomat, egyéniségemet. Ahelyett, hogy konkrétan nyilatkoznék, hogy mit gondolok egy-egy mérkőzéssel kapcsolatban inkább egy idézetet küldök az olvasóknak, amit mindenki úgy értelmez, ahogy szeretne. Vannak természetesen, akiknek nem tetszenek a megnyilvánulásaim, nyilatkozataim, de ezt vállalom.
Nagyon sok jó barátom van, sokan köszöntöttek fel a napokban, ez úgy gondolom, magáért beszél. Jól esett, hogy a születésnapomon ilyen sokan köszöntöttek Sopronban, Petőházán, de még Győrszemerén is, ahol a Petőházával voltam ma délután. Ugyan kikaptunk 3-2-re, de nem vagyok szomorú miatta. Fogunk ezen javítani.

Köszönöm szépen az interjút és további sok sikert kívánok az életben és a labdarúgásban is egyaránt!