A régi opera, Monteverditől Mozartig, Európa egyik legjelentősebb kulturális értéke. A régi opera-előadások univerzális témákat dolgoztak fel egy - mindenütt a regionális szokásokhoz és lehetőségekhez alkalmazkodó - közös európai nyelven. Ez a zenét, gesztikát és táncot, díszleteket és színpadi gépezeteket, világítást és jelmezeket integráló Gesamtkunstwerk korának legkomplexebb művészi produktuma volt. Ma pedig közös európai kulturális örökségünk pótolhatatlan alkotórésze, amelynek megőrzését aktívan elő kell segítenünk.

A régi operairodalom remekműveinek előadásában nincs hiány, bár még sok további mű vár felfedezésre. Ami hiányzik, az annak a lehetősége, hogy ezeket a műveket eredeti stílusukban állítsuk színpadra. Ennek legfőbb oka, hogy a 17. és a 18. századi színpadi gyakorlatot nagyrészt felváltották a későbbi századok konvenciói. Most megérett az idő az egykori színpadi gyakorlat felélesztésére, s ezáltal arra, hogy a régi operák előadásai jobban megközelítsék azt a megjelenési formát, amelyet szerzőik elképzeltek, s amellyel korabeli hallgatóságuk találkozott.

A régi színházi előadási gyakorlat felélesztésének gondolata emlékeztet egy másik, fél évszázaddal korábbi kezdeményezésre: a korabeli hangszerek, illetve az egykori zenei előadási gyakorlat "felfedezésére" és a napi gyakorlatba történő bevezetésére. Ez a vállalkozás nem volt sem könnyű, sem pedig egyenes vonalú; s a történeti tájékozódású (historically informed) előadásoknak a mai színházi gyakorlatban való meghonosítása még nagyobb szabású és még drágább vállalkozás lesz. De éppen úgy, ahogyan a korabeli előadási gyakorlat és a korhű hangszerek széles körben lehetővé tették a régi repertoár új életre keltését és a régi kompozíciók újfajta befogadását, az egykori színházi gyakorlat alkalmazása is rendkívüli módon fogja gazdagítani a műfajt, és új lehetőségeket kínál majd az operaházak és fesztiválok számára.

A korabeli színház újrafelfedezése felé teendő első lépés a történeti színházak, színpadaik és gyűjteményeik megőrzése. Ezek az épületek természetüknél fogva megőrzik azokat a társadalmi struktúrákat és színpadi feltételeket, amelyek meghatározták koruk operaélményét.

Másodszor: ahhoz, hogy teljességükben megérthessük a régi opera-előadásokat alakító számos konvenciót, egymással összefüggő területek széles skáláját felölelő, kiterjedt kutatásokat szükséges folytatni. A - tankönyveken leírt, képi forrásokban ábrázolt, illetve a fennmaradt jelmezekben, díszletekben, kellékekben, színpadi gépezetekben és színházépületekben megtestesülő - színháztechnika és -esztétika minden lényegi aspektusát hozzáférhetővé kell tenni a korabeli színpadi stílus felélesztésében érdekelt összes művész és szakember számára.

Harmadszor: a történeti színházakra és a korabeli színházi gyakorlatra vonatkozó új tudást meg kell osztani a közönséggel, lehetővé téve, hogy ők is megértsék ezt a komplex művészi nyelvet, és értékelni tudják a kifejezésnek azt a mélységét, amelyet a régi operák történeti tájékozódású előadásai kínálnak.

Mindezeket szem előtt tartva, az alulírottak elhatározzák, hogy összehangoltan lépnek fel az alábbiakban foglaltak szerint:
 -  Kezdeményezik színházak és fesztiválok együttműködését történeti tájékozódású operaelőadások létrehozása céljából, és támogatják mindazokat, akik bármilyen módon hozzájárulnak ilyen előadásokhoz;
 -  Támogatják a régi operák korabeli előadási gyakorlatának kutatását és integrált oktatását. Ennek érdekében támogatják egy olyan állandó, nemzetközi intézmény létrehozását (olyat, mint a Régi Opera Eszterházi Iskolája - The Eszterháza School of Early Opera, TESEO), amely egy korhű színpadot (olyat, mint Haydn újraépített eszterházi operaháza) is magába foglalna, lehetőséget biztosítva arra, hogy ott a régiopera-produkciók minden résztvevője történetileg hiteles körülmények között folytasson tanulmányokat;
 -  A vonatkozó információk terjesztésével és az ügy nemzeti és nemzetközi szintű napirenden tartásával hozzájárulnak ahhoz, hogy a régi operajáték reneszánsza közös európai örökségünk ápolásának kiemelkedő ügyévé váljon;
 -  Létrehozzák A Régi Opera Fórumát, egy olyan állandó platformot, ahol az előadóművészek, producerek, színházak és fesztiválok együttműködhetnek, közös produkciókat kezdeményezhetnek, megvitathatják közös problémáikat és képviselhetik közös érdekeiket.

Eszterháza, Magyarország, 2008. december 6.

Nemzetközi Eszterházi Opera-alapítvány (IOFE)
Európai Régi Zenei Hálózat (REMA)
Európai Fesztiválszövetség (EFA)
Historikus Színházak Európai Szövetsége (PERSPECTIV)