Tényleg nem vállaljuk keresztény mivoltunkat?
Néhány gondolat a sokból, ami magával ragadott az est folyamán:
- "Sajnos igaz, hogy a vallási kulturáltság alacsony Magyarországon. A felnőtt generáció nagy része nem részesült hitoktatásban, ezért nem volt lehetősége arra, hogy az életkorának megfelelő válaszokat kapta volna meg. Ma már nem akadályozza senki. Például a húsvéti gyónás idején, az első megnyilvánulásból tudja a gyóntatató atya, hogy milyen gyakran látogatja Isten házát." - hangzott el a püspök úr előadásában.

Kereszténynek lenni kihívás, szilárd helytállást igényel. De mindez nehéz egyénileg, kötelességünk, hogy közösségbe menjünk, egyházközösségbe. Ezért feladat egymás erősítése. Döbbenetes mennyire nem beszélünk vallási és valláserkölcsi kérdésekről, szemérmesek vagyunk. Régen nem szabadott és meg is maradtunk ezen a szinten, az egyén szintjén. A vallás erő, mely meg tud tartani mindannyiunkat, de közösség kell hozzá. Manapság az ember sajnos "a maga módján lesz keresztény". Aki közösségbe kap meghívást, azt védeni kell tendenciák ellen, ami a vallásosságot megpróbálja a templom falai közé szorítani. A vallás nem magánügy. Hitünk által a világot alakítjuk, formáljuk, jobbá tesszük.

Dr. Veres Andrást várva megtelt a Katolikus Népház. Szinte minden korosztály képviseltette magát és kíváncsian hallgatta végig a hittudós előadását.

"Legyünk a világ világossága" - idézte fel Krisztus szavait a püspök. 2000 évvel ezelőtt is ez volt a küldetés. A lehetőség, hogy templomon kívül is találkozzunk, hogy megerősödjünk és jobb legyen általunk a világ. Nem elég, hogy magunknak vagyunk jók. A jónak van kisugárzása.

Fontos a közösség ereje, hogy növekedhessünk hitben, tudásban, szeretetben. Vállaljuk kereszténységünket!