A soproni hegyvidéken a turistautakat, vagy a Ciklámen Tanösvényt követve számos állandó, vagy pedig itt átvonuló, telelő énekesmadarat láthatunk, hallhatunk. Utóbbiak dekoratív képviselői az északi fenyőerdőkből és nyíresekből hozzánk érkező csontollúak. Jellemzően, csoportokban mozogva keresgél bogyós termések után (fagyal, fagyöngy, berkenye,stb.) csakúgy, mint a rigófélék képviselői, a fenyő- és léprigók.

A fenyvesekben gyakran kerülnek szem elé a cinkék (kék-, búbos,- és  fenyves cinkék) hangos csapatai, közéjük vegyülnek az őszapók és a királykák.

A patak-menti égeresekben csízek és meggyvágók keresgélnek az avarban elhullott magvak után.
Az utóbbi időszak csapadék, ill. hó-mentes hetei miatt a madarak természetes környezetükben is több táplálékhoz jutnak, mégis a lakott területeken, elsősorban az etetők környékén nőhet a megfigyelhető fajok száma. Egy távcsővel, egy madárhatározóval, no és némi türelemmel felszerelkezve könnyedén felismerhetjük őket. Az ismertebb téli vendégek: cinke-, pinty- és rigófélék mellett megjelenhetnek a gyakori téli kóborlók: a meggyvágók, a citromsármány, a csuszkák és a fakuszok is. A nagy fakopáncs, erdeink leggyakoribb harkályfaja. Télen főleg a fenyők tobozait bontogatja eleségét keresve, de a kerteket, ligeteket, parkokat is szívesen látogatja.

Ne csodálkozzunk, ha egy-egy örökzöld fának (fenyő, tuja) védelmet adó ágain baglyokat fedezünk fel. Ők az erdei fülesbaglyok és előszeretettel töltik nappali óráikat lakott településeken és azok közelében kisebb-nagyobb csoportokba verődve.

Ne sajnáljuk hát az időt hogy megismerjük madárbarátainkat, akik jelenlétükkel, hangicsálásukkal színesebbé tehetik a téli mindennapokat.

Írta: Mészáros Krisztina