Az elmúlt hétvégén számoltunk be arról, hogy megérkezett a tavasz és próbáltunk meghozni Olvasóink kedvét egy Leés-erdei sétához, azonban most mégis furcsa tréfát űz velünk a természet.

A visszaérkezett és az itt telelő madaraknak meg kell küzdeniük ezzel a viszontagsággal. Bár, ha jól belegondolunk, ők ehhez már hozzászoktak. A több ezer kilométert megtevő, nyári és vetési ludak, a kis- és nagy lilikek vonulási útjuk során sok mindenen keresztülmentnek.

A fertő-menti szikes tavak azért benépesedtek. A kora reggeli napsütéses órák, bizakodással töltöttek el bennünket, hogy szép tavaszias idő lesz. Csalódnunk kellett.
Ahogy az időjárás előrejelzést hallgatjuk, a húsvéti hosszú hétvégére se mondd jobbat.
Természetesen ilyenkor a madarak sem mutatják magukat szívesen, de kénytelenek megküzdeni a természet adta időjárással.

A februári kora tavaszias idő megtréfálta a fertő-menti szikes tavak állandó visszatérő vízimadarait is. Mindannyian nászruhás ruhát öltenek, levetve a téli kollekciót, kicsinosítva magukat, hogy társra leljenek.

A Sarród és Fertőújlak között elhelyezkedő tavak a Fertő-Hanság Nemzeti Park védett területei, de az érdeklődő, szemlélődő számára nyitottak.
Több madármegfigyelő torony segíti a látogatókat az élvezetes madarászatban. Néha még távcső sem szükséges ahhoz, hogy a mostanában párba álló nyári ludakat megfigyelje a tavak mentén található réteken. Láthatjuk őket több százas csapatokban, amit a szántóföldeken vígan lakmároznak - a gazdák nem éppen nagy örömére. A nyári ludakhoz hasonló testalkatú, de gyönyörű sárga lábú, csőrük felett fehér foltot viselő nagy lilikek lassan elhagyják a Fertő-tájat és északabbra vonulnak a vetési ludakkal együtt.
Röptében, fehéren kivillanó "hasára" lehetünk figyelmesek, ha a bíbicet akarjuk meglátni. Távolról egyöntetű feketének tűnő madár tollazata rendkívül szép mélyzöld és a kék szín átmeneteiben pompázik. Fején ékes "koronát", tollbóbitát visel.
A szikes tavak part menti szegélyében, ahol nagyon sekély a víz a jól ismert tőkés récék mellett, feltűnnek a kanalas récék is. Fejük sötét, hátuk fehér és oldaluk barna. Csőrük széles, kanálszerű - innen a nevük is. Könnyen felismerhetők.
A rétek lassan zöldülő tábláiból, kecses fehér alakjával hívja fel magára a figyelmet, a természetvédelem jelképes madara a nagy kócsag. Gyönyörű násztollait lágyan fújja a szél. Régen, ezért vadászták. 1906-óta védett madarunk.
Szinte napról napra bővül a visszatérő vízimadaraink száma. Az érdekes, felfelé hajló csőrű
fekete-fehér gulipán is itt van. És még megannyi érdekes faj látható a mi kis madárparadicsomunkban, itt a Fertő mentén. Sokunk nem is gondolná, hogy ezeket a tavakat nemzetközi egyezmény védi (Ramsari Egyezmény), így fontos helye az európai madárvédelemnek.

Ha ez a hétvége nem is lesz alkalmas arra, hogy kiránduljunk egyet a nemzeti parkban, vegyen részt az április 6-ai Kezdő Madarászok Napja c. nemzeti parkos programon, ahol egy érdekes előadás után a gyakorlatban is kipróbálhatja, hogy hogyan is kell igazából madarászkodni és jól "meglesni" a madarakat!

Kapcsolódó cikk

- Itt a tavasz, kiránduljunk! - Hétvégi kirándulások a Fertő parton