Mikor a kanonok úr elárulta születési évét, meg kell mondjam, elcsodálkoztam szellemi frissességén, mondandójának összefogottságán. Persze azt régóta tudjuk, hogy az erős hit az egyik legkiválóbb útitárs életünk folyamán, erőt ad a nehézségek leküzdéséhez és segít a megbocsátásban, nem utolsó sorban pedig, kijelöli helyünket és szerepvállalásunkat az időről időre változó társadalomban.

Szabó József 1926-ban született Simaságon, szülei földművelő paraszt emberek voltak, így  az ihletet, hogy a papi pályát válassza nem a családjából merítette. Nagy hatással volt rá 38-ban egy piarista, talán ő inspirálhatta Józsefet a teológia felé. Ő csak annyit mond:
-    Vonzott az isten kegyelme. De nem tudom miért választottam a papi pályát.
Kőszegen járt Bencés gimnáziumba, majd Győrben végezte el a Római Katolikus Teológiai Főiskolát 1946-tól 1951-ig.
Pappá szentelése után Halásziba helyezték, ahol nagy buzgalommal látott munkához. Elmondása szerint akkoriban még nagyon sokan jártak templomba, sok gyerek is volt a hívek között. A kezdeti lelkesedés azonban hamarosan letartóztatáshoz vezetett.
1 év múlva kémkedés vádjával – „a helyi lakosság hangulata után kémkedett” – letartóztatták.
A következő 4 évet a budapesti – akkor még Fő utcában lévő – Katonai Börtönben és Váci Börtönben töltötte.
1956  július 7.-én szabadult, és rögtön haza is ment, ahol testvéreivel együtt aratott nyáron. A magyarországi helyzetet nagyon reménytelinek látta. Sem a forradalom alatt, sem utána nem fordult meg a fejében, hogy elhagyja Magyarországot.
 - „Ki akartam tartani az emberek, a híveim mellett, minden körülmények között.”

’57 szeptemberében kinevezték Csépre lelkésznek. Sajnos itt még egy évet sem tölthetett el, 1958 áprilisában éjszaka letartóztatták.
A magyarázat a következőképpen hangzott: „futballal csalogatja a gyerekeket a katolikus hittanra”. Emellett József hétvégente misézni járt az általa megnyittatott makpusztai kápolnába.
A valódi ok nem ez lehetett – így Szabó József – talán az, hogy felkértek, menjek el Tatabányára Hruscsov köszöntésére, és nem mentem el.
Tettét úgy magyarázta, hogy „ A magyar forradalom vérbefojtásáért felelős vezető köszöntésén nem kívántam részt venni.”
Fontos megjegyeznünk, Szabó József sosem akart politizálni, az 56-os forradalomban való részvételtől is távol tartotta magát.
A fenti mondat így is megért 4 újabb év börtönt. Ezúttal Márianosztrán töltötte el börtönéveit. Ezen évek alatt elmerült a pasztorációban.
Az első eltöltött börtön év után felajánlották neki egy másik pap helyét, ha vállalja a besúgást.
Nem vállalta.
Végül 63-ban, ismét ugyanazon a napon, július 7-én szabadult, de nem folytathatta a papi hivatást, legkevesebb 10 évig. Politikailag jogvesztett státuszba került, ami annyit jelentett, hogy olyan állást nem vállalhatott melyhez erkölcsi bizonyítványra lett volna szükség.

Először Simaságon ajánlottak neki portási állást, ám az túlságosan „bizalmi” pozíciónak bizonyult. Végül Győrben helyezkedett el a Közmű és Magasépítési Vállalatnál. Először segédmunkás volt, aztán szerszámraktárosból raktárvezető lett.
A munkával töltött 23 év alatt lassacskán, apránként térhetett csak vissza eredeti hivatása gyakorlásához. 88-ban már papként működött.
1991-ben kapta meg hivatalos kinevezését Süttörre. Az elmúlt 18 évben itt is tevékenykedett, oroszlánrészt vállalva a közösségi munkák megszervezésében és kivitelezésében.

Ez év júniusában a püspök felmentette fertőd-süttöri plébánosi beosztásából, és eddigi szolgálatát megköszönve nyugállományba helyezte.
Szabó József szeptember 1-én adja át a plébániát utódjának, Milus Ferencnek, de nem megy túl messzire.
A Máltai Szeretet Szolgálat által üzemeltetett Fertőd-Süttöri szociális otthonba költözik.
Kérdésemre, hogyan értékeli a börtön évekkel és vádaskodásokkal tarkított szocialista népköztársaságban leélt időt, annyit mond:
- ezek az emberek a megtévesztés áldozatai voltak, ha nehezen is, de megbocsátott már nekik.

A szeretet helyére az önszeretet lépett

A 84 éves plébános szerint az emberek manapság nagyon anyagiassá váltak, a középosztály hiánya pedig szétszakítja a társadalmat, és átjárhatatlanná teszi azt.
Legfőbb értéknek, és a társadalom alapjának a családot és a szeretet tartja. Véleménye szerint a családok és a családi értékrend felborulása miatt szétesett a társadalom. A pénz központúság szétzilálta az emberek összefogási képességét. A kapitalizmust még károsabbnak tartja az ún. szocialista rendszernél – a hosszú távon kialakuló társadalmi és egyéni hatások szempontjából.
Azt mondja falun minden második ház üres, a fiatalok pénz és karrier reményében elhagyják lakóhelyüket és szüleiket.

Beszélgetésünk végén kissé elbizonytalanodtam. Hisz a múlt értékei, bármily becsesek is nem állják meg teljes egészében helyüket egy folyamatosan és nagyon gyorsan változó közegben.
A jövő információs társadalma más sebességgel és más eszközökkel halad útján, olyan kihívások elé állítva a fiatalok elé, melyeket még maguk sem ismernek. Csak remélhetjük, hogy a „hit”, „család”, és „szeretet” szavak egyre hangosabban csengenek majd vissza a jövő generációjának fülében.