Dr. Horváth Dénes 1913 májusában, Lövő községben született. Édesapjának Horváth Kálmán gyógyszerésznek másodszülött fia. Az édesapa 1895-től lövői, „Segítő Mária” Gyógyszertár tulajdonosa. Nehezen viselte a kötöttséget, így nem szerette volna, ha fia, Dénes is gyógyszerésznek tanul.

 

Miután a fiú igen szépen szavalt, jó retorikai képességgel rendelkezett, a szülők úgy gondolták, hogy majd a papi hivatást választja. A rubin diplomával rendelkező Dénes bácsink azonban, mint a mesék hőse, elhivatottan és előre elrendeltetetten, 1931 júliusában Édesapja lövői patikájában kezdte el gyakornoki életét. 1937-ben jött a katonai behívó a budapesti Alkotás utcai Honvéd Kórházba. A karpaszományosi szolgálati idő meghatározta egész életét.

 

 Egyszer egy teniszezés alkalmával megismerte, majd a gyulai Anna bálon megkérte Ebner Nelli kezét, aki igent mondott a falusi gyógyszerésznek és vállalta a közös életet, mely során 3 fiúk és egy leányuk született. Többször behívták katonának, de Lövő vezetése mindig elintéztette, hogy hazakerüljön. 1942-ben azonban orosz hadműveleti területre került és 13 hónapig szolgált ott, de bármilyen furcsa, ott is „jól érezte” magát, tette, amit kellett, és mindig volt gyógyszer. 

 

Szerencsésen hazakerült és visszavette a patika vezetését. Mindig érdekelte az új, a haladás, és vidéki patikusként is érezte azt, hogy maximumot kell nyújtania. A vásárolt tablettázó géppel a környéket is ellátta a szükséges gyógyszerrel. Először szakfelügyelő, 1954-től vezető szakfelügyelő lett, majd 1981-ben a Szebellédy Patika vezetőjeként ment nyugdíjba, de csak papíron. Lánya, Margitka Segítő Mária Gyógyszertárába – melyben tovább él a családi hagyomány – Dénes bácsi nap, mint nap be-bejárt dolgozni.

 

Pályafutása alatt összesen huszonöt elismerésben részesült, de a munkájában soha nem a kitüntetés elnyerése vezérelte. Életfilozófiája volt, hogy ne csak pirulákkal, hanem egy-egy jó szóval is enyhítse a betegek fájdalmát.