A mezőgazdaság nehézipara

– A szarvasmarha-tenyésztés és ezzel együtt a tejtermelés a mezőgazdaság „nehézipara". Magas költségigénnyel dolgozik, ki van téve más termelőágazatok helyzetének, az eredményesség pedig az aktuális gazdaságpolitika függvénye – mondta a kialakult hazai tejhiánnyal összefüggésben Árki Pál, a Hegykői Mezőgazdasági Zrt. állattenyésztési főágazat-vezetője. – Érzékeltetésül: míg a tej felvásárlási alapára idén januártól júliusig 67,40 forint volt, s a most szerdai ár is alig érte el a 71 forintot, addig az abraktakarmány mázsánkénti ára háromezerről ötezer forintra ugrott. Az arányokból nyilvánvaló, hogy a ráfordítás mértéke messze nincs összhangban a tej felvásárlási árának csekély növekedésével. Márpedig az aranymondás szerint nem lehetünk olyan gazdagok, hogy szegényen takarmányozzunk. Az alacsonyan tartott felvásárlási árból eredően viszont az extraprofitot a felvásárló és a kereskedő rakja el. A tejtermelés eredményességét az állami támogatások biztosítják, amely jelenleg – a felvásárlási áron felül – nyolc forintot tesz ki literenként. Ha ez nem lenne, ráfizetnének a tejtermelők, s pillanatok alatt összeomlana a hazai tejpiac. Így is sokan abbahagyták már a tejtermelést. Az unióban egyedül Bulgáriában alacsonyabb a tej felvásárlási ára, mint nálunk – mutatott rá Árki Pál.

Szerződtek a felvásárlóval

A főágazat-vezető hozzátette: a hazai viszonylatban nagynak számító, hatszáz férőhelyes hegykői tehenészet – a gazdálkodás biztonságának növelése érdekében – az egyik nagy felvásárlási kft.-vel szerződött. Ugyanakkor tudnak arról, vannak, akik 30–40 forinttal is többet ígérnek a tejért. Viszont ők külföldre szállítanak: nem véletlen, hogy ma már a hazai tejtermelés mintegy tíz százaléka határainkon kívül köt ki.

– A hegykői zrt. tehenészete „előremenekül", bízva abban, hogy rendeződnek a gondok – vette át a szót dr. Szaiff Gyula elnök-igazgató. – Az 1989 óta százszázalékos kihasználtsággal működő fejőstehenészeti telepünk korszerűsítését mindig fontos feladatnak tartottuk. Idén például húszmillió forintos beruházással 15,4 ezer literes tejhűtőt, s 17 millióért pedig önjáró takarmány-előkészítő markológépet vásároltunk.

Felhagyott az állattartással

A kajárpéci Major Béla a termelőszövetkezet megszűnését követő tizennégy éven át vitte ezt a nagyüzemet, tavaly azonban felhagyott az állattartással. Tejüzeméhez a kisebb, zömében családi gazdaságoktól vásárolja fel az alapanyagot. „Gazda szeme hizlalja a jószágot" – tartja a mondás, és minduntalan be is igazolódik. A családi gazdálkodók bizony másként viszonyulnak a jószághoz, mint az alkalmazottak. Major Béla azonban elsősorban mégsem emiatt számolta fel tehenészetét, csupán egyszerű gazdaságossági számításokból. Akkor döntött, amikor az uniós csatlakozásunk után megjelentek a nagyáruházak polcain a lengyel, szlovák, szlovén tartós tejek.

– Nyolcvanforintos literenkénti árért nem láttam jó kimenetelét a versenynek – mondja. – Mi, az unióhoz újonnan csatlakozott gazdák 2013-ig vagy elérjük a régi uniós tagok színvonalát, vagy végünk. Számomra a veszteséges tehenészet fenntartása egészen biztosan a véget jelentette volna.

A falubéli Kocsis Ferenc negyven tehenet tart. Állítja, legszívesebben ő is abbahagyná a tejtermelést, de kötik a felvett hitelek, uniós támogatások. A beharangozott várható termelői áremelkedésnek egyelőre nyomát sem látja: a tejipari társaság összesen hat forint pluszt ígért neki literenként, havonkénti kétforintos bontásban. Túl az első két forinton, most hatvanhattal fizetik ki... A híresztelések szerint azonban a felvásárolt magyar tej tekintélyes része a nyugati piacra kerül, ott ugyanis százhúsz forintot adnak érte. Kérdés, hogy a hazai hipermarketek polcaira kerülő tej árát melyik termelői ár alapján kalkulálják a kereskedők. Az eddigi tapasztalatok alapján a vásárlóknak valószínűleg erre már megvan a tippjük.

forrás: http://www.kisalfold.hu

Gosztonyi Miklós